sponsored links

ImĂĄdom a kĂĄnikulĂĄt, de mĂĄr kezd nekem is melegem lenni, pedig nem is a pesti szaunĂĄban rohangĂĄszom, hanem itthon ĂźlĂśk a jĂł hĂťvĂśs hĂĄzunkban. (KutyĂĄt ĂľrzĂśk.) SzĂłval minimalista fĂľzĂŠs van, nincs nagy kedvem tĂşl sokat fĂľni a konyhĂĄban . Ilyeneket eszem, ha ĂŠppen nem valamilyen lecsĂłt.
Az újkrumplit mindenféleképpen imádom. Ha éppen nem petrezselymes (mert nincs itthon), akkor sült. Nem pucolom meg, csak dörzsi szivaccsal ledörgölöm, folyóvíz alatt. Pikk-pakk. Aztán viszonylag apróra felvágom. Egy vastag talpú serpenyõben melegítek egy csapott evõkanál disznózsírt (azoknak, akiknek nincs otthon két szárnyasallergiás ebe, a libazsírt javaslom), beledobom a felvágott krumplit, és idõnként megkeverve sütöm, fedõ nélkül. Ha már szép barna, akkor öntök alá szûk fél deci vizet, és még azzal is sütöm, míg az el nem párolog. És csak akkor sózom, ha kész. Ez az egész tíz perc, ha tényleg újkrumpli. Kívül ropog, belül krém, ahogy illik.
A káposztasalátát is imádom. Még száz évvel ezelõtt, amikor sokat jártam étterembe, mert egyrészt volt rá pénzünk (akkoriban még egy egyetemistának is belefért), másrészt mindent ehettem (és ettem is), mindig káposztasalátát kértem, bármilyen cifra salik is voltak, nem tudom megunni. Új káposztából még jobb. Ezt a nyárit nem forrázom le (mint a télit). Egyszerûen összevágom, minél vékonyabbra, és valami hagyományos fûszerezést adok elõ: só, kis édesítõszer, mostanában sztívia, valamilyen jobbféle ecet, és sok-sok õrölt kömény. Meg öntök alá egy deci vizet is, mert nem enged elég levet magától. Ennyi. Egy kisebb fejbõl két nagy befõttes üvegnyi lesz, a hûtõben elállna sokáig, de együltömben képes vagyok felfalni egy egész üveggel. A desszert meg meggy. Eszem ágában sincs bevallani, hogy mennyit eszem belõle naponta. Ezt is nagyon szeretem.

Napi cukinak kiterĂźlt ĂĄllatok. BĂĄrhovĂĄ megyek, valaki marhĂĄra ki van fekĂźdve. Mert nekik is melegĂźk van. NagyjĂĄbĂłl meg sem mozdulnak egĂŠsz nap.

A fĂľ fekvĂľ a dagi cicĂĄnk. IrtĂł jĂłl ĂĄll neki a fekvĂŠs. Folyamatosan keresgĂŠli a hĂťvĂśs pontokat.











KĂłficka az elĂľszobĂĄban hĂşsĂśl, a kĂśvĂśn. NĂŠha visszamĂĄszik a kosarĂĄba is, csak puhĂĄbb.


A fekete cicĂĄnk fejest ugrik a kanapĂŠrĂłl a hintaszĂŠkbe. HintĂĄzgat egy picit, aztĂĄn mozdulatlanul alszik egĂŠsz nap.


Zsuzsi az imĂĄdott malacĂĄval. KĂŠt nap mĂşlva varratszedĂŠs, hurrĂĄ. VĂŠgre nem kell ruhĂĄt hordania.



Folyamatosan stresszelünk, hogy mi lesz, ha valami baja lesz a malacnak. De semmi gond, ma - valahol Spanyolországban - beszereztetett az utód. Nem olyan szép sem a külseje, sem a hangja, mint a svéd malacnak, de pótléknak jó lesz. Viszont nem mocskos. Egyelõre. A pihent agyú lányok szerint Antonio Banderöff, a szenvedélyes spanyol gumimalac. Éppen a lattéjét fogyasztja.