Sült kolbász, Sherryben és kakukkfûves - vörösborban
sponsored links
Ezt is meg kellett élni, hogy már egy blogbejegyzésben "két recept" is bemutatásra kerüljön. Nincs mit tenni, válság van a világban, így ez a blogomon is érzõdik most.
Persze ez csak egy rettentõen gyenge vicc volt, a jövõben sem lesznek dupla receptek egy bejegyzés alatt, csak ez az egy most ilyen, a jellegébõl fakadóan!
Címnek adhattam volna azt is, hogy Magyarosch Tapas, mert ha nem sima sütnivaló kolbászból csinálja ezeket a falatkákat az ember, hanem mondjuk az oly méltán nagyra tartott chorizoból, akkor pedig már egyértelmûen ráhúzható, hogy ez egy spanyol tapas, de jelen esetben nem.
A recept kiváltó oka pedig nem más volt mint, hogy pár hete elkészült az idei elsõ kolbász- és szalámiadag, köszönhetõen Édesapámnak. Aztán persze jó úgy enni ezt a kolbászt, hogy megsüti az ember és mustárral vagy savanyúsággal magába teszi, de én ennél valamivel többet szerettem volna. Ezért is készítettem kétféle módon el, mégpedig az egyik serpenyõben kakukkfûvel és vörösborral - persze a bor ugyancsak házi -, a másik verzió pedig egy sherrys, fokhagymás volt, amit pedig már régóta ki szerettem volna próbálni.
Mindkettõ remek volt, de ezzel a házi kolbásszal akadt egy probléma: annyira finom és intenzív íze van alapból, hogy a fenti körítés nem tudott méltón érvényesülni. Legközelebb mindenképp a "tompább" ízekkel rendelkezõ chorizoval fogom készíteni, a házi kolbászt pedig meg hagyom magába, hisz úgy is lenyûgözõ!
Persze ez csak egy rettentõen gyenge vicc volt, a jövõben sem lesznek dupla receptek egy bejegyzés alatt, csak ez az egy most ilyen, a jellegébõl fakadóan!
Címnek adhattam volna azt is, hogy Magyarosch Tapas, mert ha nem sima sütnivaló kolbászból csinálja ezeket a falatkákat az ember, hanem mondjuk az oly méltán nagyra tartott chorizoból, akkor pedig már egyértelmûen ráhúzható, hogy ez egy spanyol tapas, de jelen esetben nem.
A recept kiváltó oka pedig nem más volt mint, hogy pár hete elkészült az idei elsõ kolbász- és szalámiadag, köszönhetõen Édesapámnak. Aztán persze jó úgy enni ezt a kolbászt, hogy megsüti az ember és mustárral vagy savanyúsággal magába teszi, de én ennél valamivel többet szerettem volna. Ezért is készítettem kétféle módon el, mégpedig az egyik serpenyõben kakukkfûvel és vörösborral - persze a bor ugyancsak házi -, a másik verzió pedig egy sherrys, fokhagymás volt, amit pedig már régóta ki szerettem volna próbálni.
Mindkettõ remek volt, de ezzel a házi kolbásszal akadt egy probléma: annyira finom és intenzív íze van alapból, hogy a fenti körítés nem tudott méltón érvényesülni. Legközelebb mindenképp a "tompább" ízekkel rendelkezõ chorizoval fogom készíteni, a házi kolbászt pedig meg hagyom magába, hisz úgy is lenyûgözõ!
Hozzávalók: ...