Minden idĂľben meg kell lĂĄtni a szépet - én most vettem ki a sĂźtĂľbĂľl a néznivalĂłt.

Nem akartam elengedni a jĂł idĂľt, nagyon nem. Gondolni sem bĂ­rtam rĂĄ, hogy vége lesz. Ez egy néhĂĄny éve kialakult szemléletvĂĄltĂĄs eredménye: korĂĄbban mĂĄr a Szent IvĂĄn éj hĂťvĂśsében is az Ăľsz elsĂľ fuvallatĂĄt éreztem, és elkezdtem siratni a nyarat - nem lepett hĂĄt meg, mikor tényleg vége lett.

AztĂĄn egyszer csak megrĂĄztam magam, és eldĂśntĂśttem, hogy én igenis minden idĂľben annak fogok ĂśrĂźlni, ami van, és kiélvezem az utolsĂł percig. Komoly tréning volt, de megérte: megtanultam tudatosan értékelni a négy évszakot, még azt is szeretem benne, hogy folyamatos alkalmazkodĂĄsra kényszerĂ­t, mert ezzel rugalmassĂĄ tesz.

Most magamat is megleptem az elsĂľ "hideg reakciĂłmmal": este még elkapcsoltam az idĂľjĂĄrĂĄs jelentést, hogy ne is halljak a kĂśzelgĂľ rossz idĂľrĂľl, mĂĄsnap délelĂľtt  pedig vĂ­gan szaladtam a henteshez az esĂľben, hogy valami jĂł zsĂ­ros-bĂľrĂśs hĂşst szerezzek, hogy a bĂľrét ropogtatva nevethessem ki a vihart.

CsĂźlkĂśt kaptam, vettem hozzĂĄ kĂĄposztĂĄt, a krumpli és a hagyma adott volt. MĂ­g elkészĂźlt, kicsit borozgattam és kĂ­vĂĄnsĂĄglistĂĄt Ă­rtam magamnak - arrĂłl, miket szeretnék a kĂśzeljĂśvĂľben enni. Úgyhogy bekĂśltĂśzĂśm a konyhĂĄba - készĂźljetek!

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2011/10/08/su...