Gyerekkoromban gyakran szerepelt a sĂłska, fĂľzelék vagy inkĂĄbb mĂĄrtĂĄs, és az elhagyhatatlan fĂľtt krumpli. Nem emlékszem, hogy ettĂźk volna tojĂĄssal, ha tĂśrlĂľdĂśtt volna a fejembĂľl, Panni majd kijavĂ­t. SpenĂłt viszont biztosan sosem volt, na jĂł, nem ĂĄllĂ­tom teljes magabiztossĂĄggal, de ha mégis, akkor is csak egyszer-kétszer fordulhatott elĂľ a tĂĄnyéromon. Ne kérdezzék, hogy és miért, vajon mi utĂĄlkoztunk erĂľsen, vagy Panni nem volt a nagy barĂĄtja, nem tudnĂĄm megmondani. SĂłska igen, spenĂłt nem, rĂśviden Ă­gy foglalhatĂł Ăśssze a téma gyerekkori vonatkozĂĄsa. 

KésĂľbb aztĂĄn megvĂĄltozott a helyzet, egyetem alatt elkezdtem spenĂłtot enni, és egyszerre rĂĄjĂśttem, ez jĂł, sĂľt nagyon jĂł, Ă­gy azĂłta eszem nyersen, pĂĄrolva, salĂĄtĂĄban vagy canelloniba tĂśltve, pitében és citromosan. A sĂłskĂĄval viszont ritkultak a talĂĄlkozĂĄsok, és azok is megmaradtak ugyanolyannak, ami persze egy kicsit sem baj, jĂł néha azt érezni, mint tĂ­zévesen. Imbisz kora mĂĄr években szĂĄmolhatĂł, de eddig még egyszer sem bukkant fel rajta a sĂłska, na de ennek a hiĂĄnynak most vége lesz. A sĂłska egészen frissen kerĂźlt hozzĂĄm, Panni szedte otthon a kertben, enyém lett az elsĂľ leszedett adag, hĂĄt prĂłbĂĄltam megbecsĂźlni, felnĂľni a feladathoz, ahogy mondjĂĄk, és végre kiprĂłbĂĄlni valami mĂĄst is. 

Itt a vége, leves fĂľ.

sponsored links