Sós perec
sponsored links
Emlékeztek azokra a nagy perecekre, amit régen lehetett kapni? Ropogós volt, piros, és sós. Nálunk a pékségben frissen sütötték. Egy perec elég volt reggelire vagy tízóraira. Én mindig a sót ettem le róla legelõször, utána a vékony ropogós részeket, a középsõ, puhább, tekert rész volt a legutolsó.
Valami hasonlót sütöttem ma.
Ez egy egészen egyszerû recept, még tojás sem kell bele! Ha igazán jól sikerül, akkor a perec ropogós, piros, és világít rajta a fehér só!
Valami hasonlót sütöttem ma.
Ez egy egészen egyszerû recept, még tojás sem kell bele! Ha igazán jól sikerül, akkor a perec ropogós, piros, és világít rajta a fehér só!
Sós perec:
- 1 kg liszt
- fél csomag élesztõ
- fél liter tej
- 1 evõkanál só
- 12 dkg zsír
A kenéshez 1 evõkanál lisztet egy evõkanál sóval és kevés vízzel elkeverünk.
A lisztet a zsírral elmorzsoljuk, közben az élesztõt kevés tejben felfuttatjuk a szokott módon. A szokásos módon tésztát gyúrunk, és jól kidolgozzuk. Keleszteni nem kell, hanem rögtön dolgozhatunk vele. A tésztából lecsípünk egy darabot, nudlit sodrunk belõle, és perecet formázunk. Zsírozott sütõlemezre szorosan egymás mellé helyezzük. Sütés közben nem fog nõni, tehát nem kell távolságot tartani a perecek között. Érdekes, hogy akkor lesz igazán ropogós, ha nem túl kicsi pereceket formázunk. Nem kell megkenni tojással sem! Amikor már félig megsültek a perecek, akkor kell a lisztes-sós keverékkel ?megspriccelni? ? a recept szerint. Anyósomtól én úgy tanultam, hogy villával kenjem a perecekre a keveréket. Ha kisebb pereceket formázunk, akkor remek sörkorcsolyát kapunk. Ha nagyobbakat, akkor akár tízóraira is csomagolhatjuk. Vigyázat, nehéz abbahagyni!
Apró perec: