Síkávé: körkép
sponsored links
Az van, hogy a Bécsi Melange egy fogalom. Az osztrák kávé meg egy másik. Gyászos napokat élek kávéügyileg. Háni évekkel ezelõtt rám sütötte, hogy kávéfüggõ vagyok. Igaza van, de magam azzal egészíteném ki, hogy minõségi kávéfüggõ vagyok. A rossz kávék bosszantanak. Mérhetetlenül.
Sok oka van annak, hogy az olasz sípályákat preferálom, és ennek egyik oka csak a kávé. Négy nap alatt egy , azaz egy normális kávét kaptam eddig. Valamilyen rejtélyes, (na jó egyáltalán nem) okból kifolyólag itt a kávégépek nélkülözik az mind a kávét adagolás, és tömörítés manualitását, mind pedig a tejhabosítás ember által tökéletesített mûveletét. Hogy mirõl is beszélek. Nálunk, otthon csak az ÖMW kutakon szoktam ezzel a típusú géppel találkozni, ami nem véletlen, hiszen az ÖMW (asszem) osztrák érdekeltség. Szóval ha valaki kávézott már ott, az tudja, hogy azok a gépek egy kifolyón keresztül töltik meg a poharat. Akkor is ha espressot (hahha) kér az ember (de ezt ott sose tegyétek) és akkor is, ha pl. tejeskávét. Az emberi tényezõ annyi csak, hogy alárakja a kifolyó alá a bögrét, megnyomja a megfelelõ gombot, és a pohár teli lesz. Ez konkrétan automata, csak kávégép küllemû.
Márpedig. A jó kávé a jó gépen, és a munkaerõ szakértelmén, valamit értelemszerûen az alapanyagon múlik. Ugyanis a kávét adagolni, tömöríteni kell, a tejet pedig megfelelõ hõmérsékletûre, és állagúra kell készíteni, már ami a tejhabot illeti. Ezekbõl az automatákból forró, túlgõzölt, túlvizezett szörnyek kerülnek ki, a kávé is vizes ...