BizonyĂĄra ismeritek a bejegyzés cĂ­mével kezdĂľdĂľ nĂłtĂĄt. Mikor egyszer elénekeltem a gyerkĂľknek, aznap nem volt megĂĄllĂĄs. Folyton énekelni kellett, s azt hallottĂĄtok volna, hogyan is szĂłlt mellé a "hih....jajj" Folytunk a rĂśhĂśgéstĂľl.

No, de térjĂźnk csak vissza a tĂśkvirĂĄghoz, amely bekerĂźlt a konyhĂĄba. Igencsak rég kĂ­vĂĄnkoztam a tĂśkvirĂĄg gasztronĂłmiai bevetését is kipipĂĄlva tudni. IgenĂĄm, csakhogy ha nem volt veteményes (idén is fĂślĂśsleges, dolgoztunk oszt no lĂĄtszat), akkor nem volt tĂśkvirĂĄg. Mert honnan a kis fenébĂľl szerezzek ilyen kĂźlĂśnlegességeket errefele? Sombaton ÉdesanyĂĄm veteményesében nézelĂľdtem, s a drĂĄga AnyukĂĄm ajĂĄnlotta fel, hogy szedjek tĂśkvirĂĄgot. Most nem tudom, hogy tudta-e, hogy mennyire hajt a kĂ­vĂĄncsisĂĄg arra, avagy arra tippelt, hogy ez valĂłszĂ­nĂť igazi gasztrokuriĂłzum, s mostanĂĄban igencsak tĂśbben szereztek tudomĂĄst a blogomrĂłl, s akkor kedvezzen azoknak. BĂĄrhogy is volt, itt is még egyszer kĂśszĂśnĂśm, tudom, olykor Õ is olvassa bejegyzéseim.

Latolgattam, hogy vajon hogyan is készĂ­tsem, hogy is fogjak neki eme ritkasĂĄgnak, hisz ...

sponsored links