A nap fĂťszere: "Csalnak az ember érzékszervei is, amelyeket csupĂĄn vĂĄgyai tĂĄplĂĄlnak. A vĂĄgy lĂĄt, a vĂĄgy hall, a vĂĄgy tapint, a vĂĄgy érzi az illatot, a vĂĄgy érzi az Ă­zeket. Két ember sohasem lĂĄtja vagy érzi egyformĂĄn ugyanazt. És ugyanaz az ember sem hall vagy érez ugyanĂşgy kĂźlĂśnbĂśzĂľ idĂľpontokban. Lehet valami kellemes és vĂĄgyat ébresztĂľ, de rĂśvid idĂľ mĂşltĂĄn ellenszenvessé és értéktelenné vĂĄlhat. Ezért az ember egész életében hazudik ĂśnmagĂĄnak, ha csupĂĄn érzékszerveinek hisz." Mika Waltari

Nagyon ritkĂĄn készĂ­tek bĂĄrmit is recept szerint. Kivéve persze, ha sĂźtĂśk. FĂľleg egy ilyen egyszerĂť ételhez kissé indokolatlannak tĂťnt a recept hasznĂĄlata. No de most mégis ez tĂśrtént. A kollégĂĄm evett pĂĄrszor répafĂľzeléket, és amikor megkĂłstoltam, annyira Ă­zlett, hogy kértem, Ă­rja le anyukĂĄja a receptet. Megtette. Én meg elkészĂ­tettem. Szinte pontrĂłl pontra kĂśvetve. HĂĄt ilyen sem lesz sĂťrĂťn, hogy jĂĄtszom a szĂłfogadĂł kislĂĄnyt. De most megérte, mert nagyon finom lett. És asszem egy Ăşj kedvencem szĂźletett.

A répafĂľzelékrĂľl még csak annyit, hogy régen nagyi is készĂ­tett ilyesmit. Tipikus hĂşsmentes pénteki ebédként, kétféle mĂłdon fĂľzve, mert nagypapa és Ăľ mĂĄsképp szerették (majd meg is kérdezem ha legkĂśzelebb talĂĄlkozunk, hogy Ăľ hogyan szokta). És szerintem én egyszer sem ettem egyikbĂľl sem, mert akkor még ki nem ĂĄllhattam az ilyesmit. Most mĂĄr sajnĂĄlom, de hĂĄt mindenkinek lehetnek szégyenteljes fekete foltok a mĂşltjĂĄban:).

És még annyit. Hogy nem is értem, eddig miért nem csinĂĄltam répafĂľzeléket. TalĂĄn azért, mert amĂşgy is rengeteg répĂĄt eszem, mindennap kerĂźl a favorit salĂĄtĂĄmba. HĂĄt most mĂĄr fĂľzve is jĂł nagy favorit lett:). Az tuti, hogy MagyarorszĂĄg éves répafogyasztĂĄnĂĄnak jelentĂľs részét az én ĂĄltalam elfogyasztott teszi ki:).

HozzĂĄvalĂłk (2 napig ettem): ...

Folytatás a blogon ... morzsoka.freeblog.hu/archives/2012/03...