Régóta terveztem, hogy veszek libamájat, de eddig mindig dugába dõltek a vásárlási terveim...Hol mert nem jutottam el piacra, hol volt, hol nem volt vagy mert éppen "pízem" nem volt rá...Most aztán flottul minden klappolt és jól megkaparintottam egy fél kilós májat. Nem tartott vissza semmi, hogy végre megsüssem magunknak és csapjunk egy királyi lakomát belõle. Nagyon nagyon régen ettem libamájat, talán egy állófogadáson, ha jó a memóriám. Akkor is ízlett, meg most is. Nem hiába a francia gasztronómia egyik legjellegzetesebb alapanyaga, a kifinomultság csúcsa. Egy sorban említtetik a kaviárral, a fekete szarvasgombával és az osztrigával. A libamáj elõállításának régi hagyománya van, így Magyarországon is. Inkább nem gondolok most a megboldogul libuskára, hogy miképp lett a mája ily csodálatos, mert akkor rám tör a lelki ismeret furdalás és nem enném meg szívesen, eme pazar falatokat. Gyorsan el is hessegetem a sötét felhõket a gondolataim felett. Éppen ezért, meg persze azért is mert igen borsós az ára, ritkán fogyasztjuk, többnyire csak az ünnepeken, mint pl. Karácsony alkalmával. A libamáj sokféle technikával elkészíthetõ, süthetõ, fõzhetõ, párolható, grillezhetõ, pástétomok, habok készíthetõk belõle. Én, a legegyszerûbb módját választottam: libazsírban lassan megsütöttem...Egy gondom azért mégis lenne vele...Reggel készítettem magamnak egy szendvicset belõle...Én, aki délelõtt 10 elõtt nem szoktam enni, csak kávézni!? Rémes... :o)