Gyerekként szĂźleimtĂľl kanasztĂĄzni tanultam meg elĂľszĂśr, valahogy el kellett tĂśltsĂźk a téli estéket. Nem szĂĄmĂ­tĂłgépeztĂźnk, a tévé meg naponta csak pĂĄr ĂłrĂĄt sugĂĄrzott s akkor is a nagy kondukĂĄtort magasztalta, amire senki nem volt kivĂĄncsi. Emiatt a csalĂĄd esténként tĂĄrsasozott, amikor meg mĂĄr kinĂľttĂźnk a diavetĂ­tésbĂľl és untuk a GazdĂĄlkodj okosant, akkor hĂĄt kanasztĂĄztunk.

KésĂľbb, kamaszként, a bĂĄtyĂĄim szobĂĄjĂĄban, magnĂłszalagrĂłl bĂśmbĂślĂľ zenehallgatĂĄs kĂśzben, szenvedélyesen vertĂźk a blattot a barĂĄtainkkal. ÉdesanyĂĄm szĂ­vesen lĂĄtta Ăľket a hĂĄzban, Ă­gy legalĂĄbb mi is szem elĂľtt voltunk. Akkor neveztek el engem PĂłker AlĂ­znak (pedig nem is pĂłkereztĂźnk soha).

Fiatal hĂĄzasként pedig nem volt hétvége, hogy Ăśssze ne ĂźltĂźnk volna forgatni az "ĂśrdĂśg bibliĂĄjĂĄt" a bĂĄtyĂĄmmal és a sĂłgornĂľmmel. Hajnalig jĂĄtszottunk, ittuk a sĂśrt, fĂźstĂślĂśgtĂźnk és hasonlĂł finom falatokat csipegettĂźnk, mint amit most itt megmutatok nektek.

Vajon ĂśsszeĂźl-e még manapsĂĄg egy csalĂĄd esténként a nagyasztal kĂśré kĂĄrtyĂĄzni vagy tĂĄrsasjĂĄtékozni? Vajon vannak-e még hétvégi kemény kĂĄrtyacsatĂĄk, nagy vacsorĂĄk, hatalmas beszélgetések, emberi kapcsolatok? Vagy mindenki rohan a megélhetésért s a barĂĄtokat kivĂĄltotta a virtuĂĄlis vilĂĄg?  

Íme egy kis sĂśrkorcsolya, amit csak Ăşgy két ujj kĂśzé csippentve be lehet falni s ...