A pénteki ragyogĂł napsĂźtés utĂĄn, szombaton erĂľs kétségeim tĂĄmadtak a mĂĄsnapi idĂľjĂĄrĂĄssal kapcsolatban. FélĂľ volt, hogy a hosszas, tĂśbb hĂłnapnyi munkĂĄval megszervezett vĂĄsĂĄrunk az idĂľjĂĄrĂĄs ĂĄldozatĂĄvĂĄ vĂĄlik.

VasĂĄrnap hajnalban azonban mĂĄr lĂĄtszott, hogy az égiek megkĂśnyĂśrĂźltek rajtunk és a FinomĂĄnia mĂĄsodik szĂźletésnapjĂĄn rendezett, lassan mĂĄr hagyomĂĄnyosnak nevezhetĂľ kézmĂťves kirakodĂłvĂĄsĂĄron senki nem fog megĂĄzni és megfĂĄzni.

EdĂśmér barĂĄtnĂľmmel kiegészĂźlt csapatunk kora reggel kélt Ăştra, hogy mi is hozzĂĄjĂĄruljunk ahhoz, hogy mire az elsĂľ vendégek megérkeznek minden a legnagyobb rendben legyen. Az ĂĄrusok mellett a hĂĄz most is sajĂĄt - egyre bĂľvĂźlĂľ kĂ­nĂĄlatĂş - standdal készĂźlt, valamint Zsolti végre megmutathatta a nagykĂśzĂśnségnek, milyen fagylaltcsodĂĄk megalkotĂĄsĂĄra képes. Nem is akart...

Folytatás a blogon ... mirelle.freeblog.hu/archives/2011/05/...