Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Születni kell?.és nõni is?
sponsored links
Ma Maya 2 éves lett. Akaratlanul is mikor kicsik a gyerekek, a születésük napján visszapergetjük az emlékeinket. Milyen picik is voltak, hogy születtek, mit éreztünk?.
2o12-ben, amikor Maya született párom egy broker cégnél dolgozott, és megbizták egy brassói iroda nyitásával. Én otthon maradtam Szászrégenben, nagy hassal, 7 hónapos terhesen, Lukassal, aki akkor 2 év fél éves volt és persze a kutyámmal, aki többet bekavart mint az én állapotom és a kis gyerekem. Ugye naponta 3x 4x-er ki kellett vinni. Szerencse szüleimmel, akik mindig feláldozzák magukat. Anyu hozzánk költözött. Próbálta elosztani magát nagyszüleim, a saját háztartásuk és köztünk.
Én a nagyhasú, számból örökké lógott a pálcikás fagylalt?. Közeledett az idõ. Mindent elõkészitettem, csak a párom nem volt még otthon. Mivel nem mûködött az iroda, úgy döntött bezárja, és május 22-én délután véglegesen hazaköltözött. Meleg délután volt, kimentünk sétálni. Vettem 1 kg apró új krumplit, és jó ropogósra megsütöttem. Ettem mellé egy hatalmas tál salátát. Rég nem esett ilyen jól a vacsorám.
Megfürösztöttük Lukast, és amint elaludott egyre gyakrabban kezdtem járni a wc-re. Mivel elsõ szülésem császár volt, orvosi döntés végett, és mivel programált volt, gõzöm nem volt egy gyerek szûlése után mit jelent a fájdalom. A férjem kezdte lesni az óráját, és annyit mondott: most már hivd az orvost és anyóst, megyünk.
Nagyon határozatlan lettem. Úgy gondoltam sikerül normális módon elmenni otthonról, vagyis nappal. Sikerül megmagyarázni Lukasnak, hogy eljött az idõ és mennem kell. Nem fog esni az esõ, jobban mondva nincs vihar. Félek a vihartól. És hogy anyunak két hónap után sikerül a saját ágyában aludnia.
Húztam az idõt. Nyugisan lezuhanyoztam. Éjfélkor felhivtam a drága dokimat, aki végig kisérte a terhességet, és aki volt olyan rendes megigérni, hogy bármely órában hivhatom, mert õ max. 3o perc alatt itt van Marosvásárhelyrõl. Ugye császáros, veszélyeztetett terhes, õssejt levételes. Persze hogy jön. Csak valószinû túl álmos volt aznap éjjel, vagy rossz hangulatban volt? Kinyomta a hivásomat, és vissza sem hivott. Na most mi lesz? Menni kell?.
Megjött anyu, indultunk a kórházba, ahol próbáltam magyarázni hogy sokat ettem?. Az assziszensnõ megnyugtatott, hogy szülni fogok. Na most?. Szerencsémre pont a kórház igazgató volt az éjszakai szolgálatos és nagyon hallottam róla, hogy jó doki. Igy gyorsan megbeszéltem vele a szülést.
Õ azt tanácsolta várjunk reggelig, hátha sikerül természetes úton szülni, persze ha szeretném én is. És mert hogy tudom milyen sokba kerülne nekem, ha most be kellene hivni az altató orvost meg az egész gárdát?. Hát a pénz nem vetett ki a házból, igy az éjszakát végigszenvedtem. Most már tudom legalább milyen érzés lett volna természetes úton szülni. Legalábbis fogalmam lett róla. Mivel hogy reggelre nem volt semmi pozitiv változás, ismét kés alá kerültem.
Ami szörnyû? Egyik gyerekemet sem tették a mellemre. Mayával rohantak fel az emeletre, mert a meleg szoba a másik szinten volt?. Nem is láttam legalább, csak hallottam hogy sir. A lábadozó a földszinten, a babák az emeleten. Jött a párom, jött Lukas, jött anyu, jött apu. Mindenkinek szerre megmutattak Mayát. Csak én nem láttam, csak 25-én, az-az két nap után?.
Vastag pokrócba volt betekerve, az volt a pólya. Kezei lekötve, fején egy rettenetes kis fehér sapka. Nem szabadott saját ruhát bevinni. Nem fürdették a babákat a köldökük miatt. Parafinnal kenték a hajukat.
Harmadik nap mikor ürült fenn ágy és felköltözthettünk még két sorstársammal, végre gyakrabban láthattam Mayát. Egy nagy ?szekeren? tolták be a gyerekeket etetésre, sokszor úgy hogy a szélsõnek koppant a feje a keretbe. Egyedüli voltam a nyolc anyuka közül, akinek volt még gyereke. Nem ott szültem az elsõt és tudtam, hogy ez másként is lehet?
Én lettem a szóvivõ, nagy felháborodásukra. Követeltem, hogy a gyerekeinket mesztelenül mutassák meg nekünk. Fejenként 1o lejünkbe került, hogy bebizonyosodjunk róla, a gyerekenek mindenük megvan. Már büdösek voltak a parafintól. Naponta 2 db pelenkát cseréltekEnnyit kértek tõlünk naponta. Hiába adtunk többet. Rettenetes volt. Szép, tiszta kórház rossz vezetõkkel.
Mikor végre 7 nap után hazakerültünk, annyira begyulladt a körömház a kis kezein, hogy a gennyezett. Nem beszélve arról, hogy a napi egy pelenka cserétõl, a meg nem fürdetett test annyira fel volt sebezve, hogy vérzett. Sirtunk mellette. A világ minden kenceficéjét bevásároltuk. Pelenka nélkül tartottuk lepedõn a kanapén. Végül az aloe vera tette meg hatását. Csepegtettük a nedüt és gyógyult!!!
És ime ma már két éves?. Gyönyörû kislány!
Ezek csak emlékek maradtak. Õ meg boldog. Szeretetben nevelkedik. És ennél fontosabb nincs is. Egészséges!
Isten életessen!!!
2o12-ben, amikor Maya született párom egy broker cégnél dolgozott, és megbizták egy brassói iroda nyitásával. Én otthon maradtam Szászrégenben, nagy hassal, 7 hónapos terhesen, Lukassal, aki akkor 2 év fél éves volt és persze a kutyámmal, aki többet bekavart mint az én állapotom és a kis gyerekem. Ugye naponta 3x 4x-er ki kellett vinni. Szerencse szüleimmel, akik mindig feláldozzák magukat. Anyu hozzánk költözött. Próbálta elosztani magát nagyszüleim, a saját háztartásuk és köztünk.
Én a nagyhasú, számból örökké lógott a pálcikás fagylalt?. Közeledett az idõ. Mindent elõkészitettem, csak a párom nem volt még otthon. Mivel nem mûködött az iroda, úgy döntött bezárja, és május 22-én délután véglegesen hazaköltözött. Meleg délután volt, kimentünk sétálni. Vettem 1 kg apró új krumplit, és jó ropogósra megsütöttem. Ettem mellé egy hatalmas tál salátát. Rég nem esett ilyen jól a vacsorám.
Megfürösztöttük Lukast, és amint elaludott egyre gyakrabban kezdtem járni a wc-re. Mivel elsõ szülésem császár volt, orvosi döntés végett, és mivel programált volt, gõzöm nem volt egy gyerek szûlése után mit jelent a fájdalom. A férjem kezdte lesni az óráját, és annyit mondott: most már hivd az orvost és anyóst, megyünk.
Nagyon határozatlan lettem. Úgy gondoltam sikerül normális módon elmenni otthonról, vagyis nappal. Sikerül megmagyarázni Lukasnak, hogy eljött az idõ és mennem kell. Nem fog esni az esõ, jobban mondva nincs vihar. Félek a vihartól. És hogy anyunak két hónap után sikerül a saját ágyában aludnia.
Húztam az idõt. Nyugisan lezuhanyoztam. Éjfélkor felhivtam a drága dokimat, aki végig kisérte a terhességet, és aki volt olyan rendes megigérni, hogy bármely órában hivhatom, mert õ max. 3o perc alatt itt van Marosvásárhelyrõl. Ugye császáros, veszélyeztetett terhes, õssejt levételes. Persze hogy jön. Csak valószinû túl álmos volt aznap éjjel, vagy rossz hangulatban volt? Kinyomta a hivásomat, és vissza sem hivott. Na most mi lesz? Menni kell?.
Megjött anyu, indultunk a kórházba, ahol próbáltam magyarázni hogy sokat ettem?. Az assziszensnõ megnyugtatott, hogy szülni fogok. Na most?. Szerencsémre pont a kórház igazgató volt az éjszakai szolgálatos és nagyon hallottam róla, hogy jó doki. Igy gyorsan megbeszéltem vele a szülést.
Õ azt tanácsolta várjunk reggelig, hátha sikerül természetes úton szülni, persze ha szeretném én is. És mert hogy tudom milyen sokba kerülne nekem, ha most be kellene hivni az altató orvost meg az egész gárdát?. Hát a pénz nem vetett ki a házból, igy az éjszakát végigszenvedtem. Most már tudom legalább milyen érzés lett volna természetes úton szülni. Legalábbis fogalmam lett róla. Mivel hogy reggelre nem volt semmi pozitiv változás, ismét kés alá kerültem.
Ami szörnyû? Egyik gyerekemet sem tették a mellemre. Mayával rohantak fel az emeletre, mert a meleg szoba a másik szinten volt?. Nem is láttam legalább, csak hallottam hogy sir. A lábadozó a földszinten, a babák az emeleten. Jött a párom, jött Lukas, jött anyu, jött apu. Mindenkinek szerre megmutattak Mayát. Csak én nem láttam, csak 25-én, az-az két nap után?.
Vastag pokrócba volt betekerve, az volt a pólya. Kezei lekötve, fején egy rettenetes kis fehér sapka. Nem szabadott saját ruhát bevinni. Nem fürdették a babákat a köldökük miatt. Parafinnal kenték a hajukat.
Harmadik nap mikor ürült fenn ágy és felköltözthettünk még két sorstársammal, végre gyakrabban láthattam Mayát. Egy nagy ?szekeren? tolták be a gyerekeket etetésre, sokszor úgy hogy a szélsõnek koppant a feje a keretbe. Egyedüli voltam a nyolc anyuka közül, akinek volt még gyereke. Nem ott szültem az elsõt és tudtam, hogy ez másként is lehet?
Én lettem a szóvivõ, nagy felháborodásukra. Követeltem, hogy a gyerekeinket mesztelenül mutassák meg nekünk. Fejenként 1o lejünkbe került, hogy bebizonyosodjunk róla, a gyerekenek mindenük megvan. Már büdösek voltak a parafintól. Naponta 2 db pelenkát cseréltekEnnyit kértek tõlünk naponta. Hiába adtunk többet. Rettenetes volt. Szép, tiszta kórház rossz vezetõkkel.
Mikor végre 7 nap után hazakerültünk, annyira begyulladt a körömház a kis kezein, hogy a gennyezett. Nem beszélve arról, hogy a napi egy pelenka cserétõl, a meg nem fürdetett test annyira fel volt sebezve, hogy vérzett. Sirtunk mellette. A világ minden kenceficéjét bevásároltuk. Pelenka nélkül tartottuk lepedõn a kanapén. Végül az aloe vera tette meg hatását. Csepegtettük a nedüt és gyógyult!!!
És ime ma már két éves?. Gyönyörû kislány!
Ezek csak emlékek maradtak. Õ meg boldog. Szeretetben nevelkedik. És ennél fontosabb nincs is. Egészséges!
Isten életessen!!!
