Szõlõs, boros szûzpecsenye
sponsored links
Jellemzõen szeretjük a családban (3/4) a gyümölccsel készült húsokat. Szeptember közepén pedig mi sem adja magát jobban, minthogy ez a gyümölcs éppen a szõlõ legyen. Persze, ha már szõlõ, akkor a bort is nehéz elkerülni :) Igazából a fûszerezésnél akadtam el egy kicsit, de ahogy utána néztem a neten, gyakorlatilag lehet bármivel... Az én választásom a rozmaringra és a babérlevélre esett. Nehezen tudnám megmagyarázni, hogy miért, férjem rá is kérdezett a babérlevélre, mert úgy emlékezett, hogy nem nagyon szeretem. Ami igaz is, ebben a környezeten viszont valahogy a jobbik oldalát hozta számomra. Sikerült eltalálnom a megfelelõ édességet, savanyúságot, fûszerességet, nagyon ...
A fénykép ezúttal a telefonommal készült, a fókuszálás nem lett tökéletes... És a valóságban végül jóval több szõlõvel ettük a húst, nem csak így mutatóban.
Azzal kezdtem, hogy
fél kg szõlõt leszemeztem, félbevágtam és kimagoztam. Ez nem kedvenc mûvelet, de úgy gondoltam, ebéd közben mégsem olyan jó a szõlõmagokat kerülgetni.
80 dkg szûzpecsenyét (pontosabban 20 dkg végül karaj lett), felszeleteltem, kicsit a kezemmel meglapogattam,
sóztam, borsoztam, majd
olaj és vaj keverékén hirtelen megsütöttem, majd félretettem és melegen tartottam. A visszamaradt húspörkös zsiradékban kissé átpirítottam a szõlõt, majd felöntöttem
1.5-2 dl fehérborral (szárazzal, de mégis eléggé édeskés volt ez a Somló-hegyi Juhfark, úgyhogy a mártás további édesítésére nem volt szükség), és pár evõkanál húslevessel, fûszereztem
rozmaringgal és babérlevéllel, pár percig forraltam, hogy az alkohol elpárologjan, végül
1 kiskanál étkezési kemyényítõvel besûrítettem. Ezúttal (készen vásárolt) krokettel tálaltam.