sponsored links

Na, ezt gondoltĂĄtok volna?
Nem hinném.
Mert szĂľlĂľlekvĂĄrt, ha van, nem szokĂĄs csak Ăşgy sĂźtibe keverni. BĂĄr, bevallom, nekem még sosem volt, borlekvĂĄrt mĂĄr kaptam ajĂĄndékba, hĂĄt nem pazaroltam volna bele tésztĂĄba semmiképpen.
Na de az én szĂľlĂľlekvĂĄrommal muszĂĄj volt kezdeni valamit. Annyira ronda lett ugyanis a szĂ­ne, hogy ember nem volt, aki azt a kenyerére kente volna. Nem akarok kĂźlĂśnbĂśzĂľ hasonlatokkal élni, szerintem el tudjĂĄtok képzelni: fehér szĂľlĂľbĂľl készĂźlt, cukorral és dzsemfixszel. Ízre, ĂĄllagra remek, egyébként. De a szĂ­ne... MĂĄr éppen kĂśltĂśzkĂśdtĂźnk akkoriban, amikor mindenkitĂľl egy szatyor szĂľlĂľt kaptunk ajĂĄndékba, annyi muslica tanyĂĄzott a konyhapulton (Ăł, az én kedves konyhapultom, hogy hiĂĄnyzik...), hogy egy heves kézmozdulat hatĂĄsĂĄra egész komoly felhĂľben rĂśppentek fel a tĂĄlcĂĄn felhalmozott szĂľlĂľrĂľl.
Nem ette senki.
SajnĂĄltam kidobni, hĂĄt egy hirtelen ĂśtlettĂľl vezérelve leszemeztem a szĂľlĂľt, cukorral felfĂľztem, leturmixoltam, ĂĄtpasszĂ­roztam, aztĂĄn hozzĂĄkevertem a dzsemfixet, felforraltam, Ăźvegekbe tettem. Ott is ...