ElkezdĂľdĂśtt a tél és vele a kĂĄposztĂĄs ételek szezonja. SzékelykĂĄposzta nyitotta nĂĄlunk a sort, amit a szokĂĄsostĂłl picit eltérĂľen készĂ­tek.

A székelykĂĄposztĂĄnak neve ellenére semmi kĂśze az erdélyi székelyekhez, névadĂłja Székely JĂłzsef vĂĄrmegyei fĂľlevéltĂĄros volt, aki 1846-ban egy kései ĂłrĂĄn tért be ebédelni a pesti GrĂĄnĂĄtos (ma VĂĄroshĂĄza) utcai egykori KomlĂł-kert vendéglĂľbe. 

Mivel mĂĄr csak sertéspĂśrkĂślt és savanyĂşkĂĄposzta-fĂľzelék volt, kérésére egyĂźtt melegĂ­tették meg. Annyira Ă­zlett neki, hogy barĂĄti kĂśrében is népszerĂťvé tette a Székely mĂłdra készĂźlt kĂĄposztĂĄt, amit a fĂĄma szerint PetĂľfi SĂĄndor nevezett el székelykĂĄposztĂĄnak. (Magyar Elek: Az Ă­nyesmester szakĂĄcskĂśnyve, 1986. évi kiadĂĄs, 137. oldal)

Amikor meglĂĄttam a hentesnél ezeket a szinte ingyen adott (1 Pénz volt kilĂłja) hĂşsos csontokat vagy inkĂĄbb csontos hĂşsokat, rĂśgtĂśn tudtam, hogy székelykĂĄposzta lesz belĂľlĂźk az otthoni savanyĂş kĂĄposztĂĄval karĂśltve. Farokként ĂĄrultĂĄk, de inkĂĄbb gerinc melletti részek voltak (bĂĄr némelyiken tényleg rajta volt a farok is). A bĂľrĂśs szalonnĂĄkat levĂĄgtam rĂłluk, felkockĂĄzott abĂĄrolt szalonna lett belĂľle.

HozzĂĄvalĂłk

sponsored links