Szálkás leves
sponsored links
Mint gyakorlott fogyókúrázó gyakran kerültem kapcsolatba a szálkásítás kifejezéssel, még most is kiráz tõle a hideg. Mégis szálkásítottam, igaz csak egy leves kedvéért a zöldséget. Az egyik kedvenc levesemet készítettem el csíkokra (szálkákra) vágott zöldségekkel. Az a jó ebben a levesben, hogy igazi kaméleon. Minden alkalommal átvarázsolható. Ezért fõzök egy nagyobb adagot, eszünk belõle, majd a maradékot mindig más köntösben tálalom.
Negyed kiló friss disznóhúst kockákra vágok, dinsztelt hagymán megpárolom, ízesítem és annyi vizet rátöltve, hogy ellepje negyed órán át fedõ alatt párolom. Ekkor hozzáadom a szálkákra vágott leveszöldséget: murok, karalábé, petrezselyem, zeller stb. azaz ami éppen akad otthon, ráteszem a húsra, feltöltöm vízzel, ételízesítõvel ízesítem és lassú tûzön, fedõ alatt puhára fõzöm. A lassú tûz fontos, mert így lesz a leves tiszta.
Második alkalommal, annyi levest, amennyit el szeretnénk fogyasztani gazdagítok egy csupor paradicsomlével, egy mokkáskanál cukorral és ugyanannyi mustárral.
Harmadik alkalommal besûríthetem két evõkanál tejfölben kikavart tojássárgával. Nagyon fontos, hogy a tejfölt azután teszem bele a levesbe, miután jól felfõztem, majd levettem a tûzrõl és hagytam egy kicsit csendesedni, különben csomós lesz.
Feldobhatom még a levest egy kis külön kifõzött tésztával, galuskával.