Szorgos szombat után húzós hétfõ
sponsored links
Nem egyszerû az anyák élete. Ezt persze már sokszor megállapítottam, de most hétvégén ismét eme bölcs gondolat jutott eszembe. Mivelhogy a két lurkó mellett hiperszuper (vagy csak butuska?) anyuka mindent betervez, bevállal, nehogy egyszerû legyen az élete. Ma este meg már alig tudom nyitva tartani a szemeim. Persze ha okosabb lennék, ilyenkor inkább lefeküdnék, nem a laptopot püfölném....
Szóval. Szorgos szombat. Beterveztem minden szükséges, fontos és kellemes feladatot. Reggel korán keltem (6 órakor - ez nekem szombaton korán van, hétköznap nem gond), elõkészítettem a családnak a reggelit, gyorsan legépeltem a levendulás briós receptjét, leszedtem a száradt ruhákat, majd villámgyorsan összeszedtem a sport felszerelésemet, mert 8-ra már mentem squashra. Ott még pörögtem, mert dolgozott bennem a reggeli két darab méregerõs feketekávé.
Negyed 10-re hazaértem, feltettem fõni a paradicsomos káposztához a káposztát fõni, amit már pénteken este azuram leszeletelt (szeret segíteni darabolni, hámozni, imádom!). Beleszórtam a szükséges fûszereket és a zellert (recept késõbb), majd összeállítottam a tésztát a libatepertõs pogácsához. Amíg a tészta kelt, megcsináltam Olivér kedvenc levesét, ami szerencsére gyorsan elkészíthetõ. Amíg fõtt a leves, elõkészítettem bele a daragaluskát, megcsináltam a rántást a káposztához és elkezdtem összeállítani a lusta túróst is.
Közben persze a fiúk tízóraiztak (alma van, most hámozás nélkül...., anya nem ér rá...), mesét kellett keresgélni nekik, kisautókat kellett javítani, szóval csupa fontos dolog "megzavarta" a percre kiszámolt délelõttömet.
A megkelt libazsíros tésztát kinyújtottam, megkentem libatepertõvel, hajtogattam, és félretettem. Közben bedobtam sülni a lusta túróst. Aztán megterítettem az asztalt, kipakoltam a mosogatógépbõl, hogy egyáltalán legyen helye a koszos ...