Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Szomorú idõkhöz... szomorú vers
sponsored links
Szergej Jeszenyin: Bokraink közt
(1895-1925)
Bokraink közt már az õsz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegõ, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyûrött sálam õrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetõn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tûnõdõ szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.
Kéklõ esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylõ titkoknak volt mestere.
Bokraink közt már az õsz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegõ, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
(Rab Zsuzsa fordítása)
Kép:: Ildiko Neer Photo & Art
