Ezt sem kell tĂşlbonyolĂ­tani. Elég ha némi fĂťszerrel és vĂ­zzel Ăśsszeforraljuk a szilvĂĄt, mixeljĂźk, és beleteszĂźnk egy kanĂĄl joghurtot. Gyakorlatilag ennyi a recept. Ugye menni fog?

AmĂ­g fĂľ a szilva elmesélem a zsibbadt hentest. PĂĄr hete tĂśrtént, a nyĂĄr legmeredekebben lĂľtte a nap sugarait rĂĄnk, amit a hentes nem nagyon érezhetett, mert egy bevĂĄsĂĄsĂĄrlĂł kĂśzpont alsĂł szintjén klimatizĂĄlt pult mĂśgĂśtt méregette a vĂĄsĂĄrlĂłkat, mĂ­gnem a kĂśzelébe értem, Ă­gy megszĂłlĂ­tott. Lassan ĂĄllt Ăśssze a kép, hogy mit is szeretnék, de maradtam a csirkemellnél. Mondtam 80 dekĂĄt, ha mĂĄr Ă­gy rĂĄkérdezett, hogy mennyit. Ismeritek a mozdulatot biztosan, amikor a nejlonzacskĂłval belemarkol, majd rĂĄfordĂ­tja a hĂşsra a zacskĂłt, és hajĂ­tja a mérlegre. A mérleg 80,2 dekĂĄt mutatott, a hentes rĂĄm se nézett, csak én ĂĄmultam el. HiĂĄba a gyakorlat, aligha tud Ă­gy kimarkolni minden alkalommal iksz szĂĄmĂş csirkét, hogy pont annyi legyen amennyit a kedves vĂĄsĂĄrlĂł kért. Annyira zavarba hozott vele, hogy pont Ăşgy viselkedtem mint mindig ha zavarban vagyok, elviccelĂľdtem. Így azt talĂĄltam mondani neki: KĂśszĂśnĂśm maradhat.

A hentes felnézett, és rezzenéstelen arccal azt vĂĄlaszolta: KĂśszĂśnĂśm.

Ha elkĂźld anyukĂĄmba, kiszalad egy sit, vagy hasonlĂł a szĂĄjĂĄn, vagy akĂĄrmibĂĄrmi, megértem. De ...