Szezámolajban sült garnélarákos lótuszgyökér
sponsored links
Nyilván sokaknak feltûnt, és azóta se hagy senkit nyugodni, hogy ha a Chikuzen-ni-be (ld. febr. 4.) csak egy lótuszgyökér kellett, akkor mit csinálunk a másik kettõvel, mert hogy hármasával árulják. Ezt a dilemmát oldhatjuk fel azzal, ha kisütjük a maradék lótuszgyökeret egy kis garnélarákkal. Kifejezetten kísérletezõ olvasóimnak ajánlom ezt az ételt, nem hétköznapi koszt, de igazi exkluzív ínyencség lehet különleges alkalmakra. Végtére is nem esik meg mindennap, hogy az embernek azt mondják: készítettem Neked egy kis szezámolajban sült garnélarákos lótuszgyökeret.
Én személy szerint utálok olajban sütni. Mint nem fanatikus, de józan környezetkímélõ szörnyûnek találom, hogy az olajat a végén ki kell dobni. Leönteni a lefolyóban rettenetes. Egy kis üvegben elvinni a benzinkútra meg, hát, nem tudom, erre ez az ország még nem biztos, hogy fel van készülve. Emlékszem, mennyire el voltam ájulva gyerekkoromban, amikor láttam, hogy Japánban a fáradt olajat kiteszik a háziasszonyok a lábtörõre, és egy pár nap múlva mosóport találnak ugyanott. (Na, persze elõre megbeszélt dolog volt, nem Hamupipõke keresztanyja mesterkedett.) Vajon mikor fogunk mi ehhez felnõni? Na, szóval rántott hús egy évben egyszer oké, többször viszont sem enni, sem készíteni nem vagyok hajlandó. Az a rengeteg edény, a mocsok a konyhában, nem is beszélve az olajszagról, amit aztán napokig nem lehet kiszellõztetni, átveszik a kabátok, a kárpit, ah, fúj, nem. Nem is beszélve ...