Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Szerintem ? Három pötty kaja bazi nagy tányéron?
sponsored links
?Mi ez, három pötty kaja egy bazi nagy tányéron?? ?Ettõl (kiejtve: ettû?) aztán nem lakunk jól!?
Ezek a leggyakoribb hozzászólások egy-egy neten megjelenõ fine dining fogást ábrázoló kép után.
De miért csak ezek jutnak eszébe a legtöbb embernek? Ilyenkor a hozzászólókból elõjön az ?õsmagyar? énjük és már mondják is, hogy ?az igazi magyar étel, a körömpörkölt, a tepertõ, a sült csülök az valami, de mit csináljak két szál répával??, ?ez nem étel?, ?nagyítóval kell ezt nézni?? és hasonlóan ?humoros? kommentek.
Elõrebocsátom, hogy úgy írom ezt a bejegyzést, hogy nem ettem még ilyen menüsort végig, de nagyon kíváncsi lennék rá.
Mi magyarok két vagy maximum három fogáshoz szoktunk és tudjuk, hogy ennyi alatt ?kell? degeszre enni magunkat. Mert az a jó kaja, amibõl sok van. Ha lelóg a rántott hús a tányérról. Ha ebéd után mozdulni sem tudunk, csak szuszogunk az asztalnál.
A fine dining menüsor 6-7 fogásból áll. A tányéron levõ adagok kicsit, de mire végigesszük a sok fogást, valószínûleg nem fogunk éhezve felállni az asztaltól. De az régen rossz, ha valaki azért megy ilyen étterembe, mert éhségét akarja csillapítani. Itt másfajta hozzáállás szükséges. A fine dining egyfajta mûvészet, ahol az étel íze, illata, kinézete, illetve a teljes menüsor harmóniájával egyfajta komplex élményt kapunk.
Igazából nem lehet összehasonlítani a hagyományos étkezéssel, mert egyszerûen nem az a kategória. Mint például nem érdemes összehasonlítani, ha ugyanazt megnézed filmen moziban és színdarabban színházban. A moziban a hatalmas képernyõn látsz mindent, (a kelleténél is jobban) hallasz mindent, melletted a kóla és a popcorn, a vásznon minden valósághû. Ezzel szemben a színházban az egyik hátsó sorból csak kicsiben látod a színészeket, az arcukat alig, kell a képzelõerõ, hogy a többfunkciós díszletbõl kitaláld, hogy hol vagytok, feszengsz közben kissé az elegáns ruhádban stb. Mégis, a mozizás úgy jön, hogy hmm, unatkozok, nem megyünk el moziba, nézzük meg, mit játszanak! Színházba menni pedig a mai napig egy ünnepibb esemény, amire akár egy-két hónappal korábban megveszed a jegyed, készülsz rá.
Azért sem lehet összehasonlítani a ?normál? étkezést és a fine diningot, mert nyilvánvalóan nem fogja felváltani a normált az újhullámos, de ha nyitottak vagyunk az újdonságra, sok új élménnyel gazdagodhatunk. Nem is arra találták ezt ki, hogy minden nap ezt vacsorázza az ember. Ezt most ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pl. a Mona Lisa egy gyönyörû festmény, érdemes egyszer élõben is megnézni, na de a nappalimba nem kéne, hogy folyamatosan bámuljam, egyszerûen nem az a kategória.
A fine dining egyfajta kitérõ a megszokottól, ami után ugyanúgy örömmel esszük a nagymama pörköltjét, jó nagy kondérból szedve, megpúpozott tányérral, hatalmas karéj kenyerekkel kitunkolva és fényesre törölve a tányért. Meg is sértõdnénk, ha csak két kiskanálnyit kapnánk belõle (bár olyan nagymama szerintem nincs, aki ne akarna degeszre etetni :))
Szóval lehet hasonlítgatni a dolgokat, de nem érdemes. Ha nem ragaszkodsz görcsösen a megszokotthoz, ahhoz, hogy ?ezt így KELL? (na, ettõl a KELL-tõl mindig égnek áll a hajam, lehet, hogy írok errõl is?), akkor tegyél egy próbát, különleges élmény lesz, az biztos. Remélem, nekem is lesz benne részem valamikor.
Ti mit gondoltok errõl?
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmirõl!
Képek forrása: www.google.com/finedining