sponsored links

A Facebookot gĂśrgetve szembejĂśtt velem Steiner KristĂłf egy posztja. Aki nem tudja rĂłla, neki is van gasztroblogja, a KristĂłf konyhĂĄja, amelyen vegĂĄn recepteket oszt meg.

(A vegĂĄn az, aki nem eszik hĂşst ĂŠs semmilyen ĂĄllati szĂĄrmazĂŠkot, tehĂĄt tejet, tojĂĄst, mĂŠzet sem, nem visel bĂľrcipĂľt, a vegetĂĄriĂĄnus az, aki hĂşst nem eszik, de ezeknek is vannak kĂźlĂśnfĂŠle vĂĄlfajai.)

Nekem a vegĂĄnsĂĄg szemlĂŠlete szimpatikus, de nem tĂĄplĂĄlkozom, viselkedem eszerint. BĂĄr egyre kevesebb hĂşst fogyasztok, de ez inkĂĄbb csak azĂŠrt van, mert valahogy nem kĂ­vĂĄnom annyira. Mondjuk sajtbĂłl pĂłtolom azt, ami hĂşsbĂłl kiesik? De tiszteletet ĂŠbreszt bennem az, aki az ĂĄllatok miatt megteszi, hogy vegĂĄn lesz.

SzĂłval, KristĂłf posztja egy, a vegĂĄn csoportjĂĄban gerjedt vitĂĄrĂłl szĂłlt, szerintem nagyon ĂŠrdekes:

?A napokban egy erdĂŠsz csatlakozott a csoportunkhoz, a ?Titkos vegĂĄn traccsparti?-hoz, akit kimondottan ĂŠrdekel a vegĂĄn vilĂĄgnĂŠzet, ĂŠs maga is nĂśvĂŠnyi alapĂş ĂŠteleket fogyaszt, mi tĂśbb, elmondĂĄsa szerint gyermekei sosem ettek hĂşst. Szereti a zĂśldsĂŠgeket, a gombĂĄkat, a termĂŠszetet, az ĂĄllatokat is, ugyanakkor mint erdĂŠsznek, vadĂĄsz vĂŠgzettsĂŠge is van, ĂŠs ĂŠlete sorĂĄn tĂśbbszĂśr kerĂźlt olyan helyzetbe, hogy dĂśntenie kellett: megkĂ­mĂŠli -e egy egy-egy ĂĄllat ĂŠletĂŠt. Eddig elmesĂŠlt tĂśrtĂŠnetei alapjĂĄn mindig arra tĂśrekedett, hogy megoldĂĄst talĂĄljon, mint mondta: ?Egyetlen egyszer lĂľttem ki egy nagyon beteg, Ăśreg rĂłkĂĄt? ? termĂŠszetesen nem falatozott belĂľle.

A csoportból tegnap tucatjával léptek ki az emberek, és rengeteg értesítõt kaptam, amelyben a vadász jelenlétét jelentették, mintha legalább is egy alattomos kém lenne közöttünk. Átnéztem a hozzászólásokat, és megdöbbenve láttam: az ember, aki egyszer kilõtt egy beteg öreg rókát olyan megítélésnek örvend sokak szemében, mintha véreskezû tömeggyilkos lenne. A rákos kutyát az állatorvosnál ?átsegíteni a túlvilágra? viszont ?eutanázia?. És ez csak egy elgondolkodtató párhuzam: a csoportban rendszeresen elõkerül a kérdés ? mi van, ha rendezvényszervezõknek húst kell rendelniük egy-egy rendezvényre, kozmetikai cégeknél dolgozó emberek ?állatkísérletes? termékeket hirdetnek munkájuk során, sõt, a legtöbben nem gyûlölik szenvedélyesen vegánként a nem vegán nagymamájukat, aki az elmúlt 50 évben minden héten levágott egy csirkét.

Úgy fest, olyan világban élünk, ahol a csirkenyak-vagdosó nagyinak felmentése van, mert ?tudatlanságból teszi?, míg a vegánság után érdeklõdõ vadász végzettségû ember azt kapja, hogy a vegánok, akiktõl õ kérdez, akiknek az értékrendjére kíváncsi, minden kérdés és kompromisszum nélkül gyilkosozni kezdik, vagy hanyatt-homlok menekülnek a csoportból. Mert ?nem leszek egy csoportban egy vadásszal?. Jól teszitek, barátaim ? a csoport szabályzatban rögzítettem, hogy az a csoport a vegánság iránt érdeklõdõ mindenevõké épp annyira, mint a vegánoké, és bár én is elképesztõen boldog lennék, ha az egész világ vegán lenne, tudom, hogy nem azzal teszek mindezért, ha szóba sem állok olyanokkal, akiknek az értékrendje eltér az enyémtõl.?



A csoportban levõ diskurzust nem olvastam, csak ezt a posztot. De az ilyeneken mindig elképedek, hogy mennyi olyan ember van, aki kb. szemellenzõvel nézi a világot, megy elõre, mint a gép, de nem gondolkodik. És mennyire jó ez a csirkenyakvagdosós nagymamás kép, hiszen valószínûleg így nõttek fel a leghardcore-abb vegánok is, a nagyi mégsem képezi utálat tárgyát. Közben egy vadász végzettségû, de régóta vegán, egy menthetetlen állatot megölõ ember igen. Egy kutyát elaltató állatorvos megint nem.

Ugye, hogy nem minden fekete-fehér? És persze ez nem csak a vegánok-húsevõk témában igaz, hanem az élet minden területén. Azt javaslom mindenkinek, hogy próbálja megvizsgálni néha a ?másik oldalt? is?

És hogy mi a válasz a címben feltett kérdésre, hogy gyilkos-e a csirkét levágó nagymama? Nem tudom? Persze én is azt vágnám rá elsõre, hogy nem. A kommentekben írta valaki, hogy szerinte ha saját magunknak kellene megölni az állatokat, amit aztán elfogyasztunk, sokkal több vegán lenne. Mert így, hogy a boltban ott van tálcán, lefóliázva a csirkemell, máshogy, tárgyként nézünk rá. Anyukám, nagymamám mellett én is sok csirkevágásnál asszisztáltam, kopasztottam, de nem hiszem, hogy le tudnám vágni. De ha egyszer mondjuk valami katasztrófa törne ki és egy élõ állat lenne az egyetlen élelem, akkor gondolom, igen. Lehet, hogy akkor a vegánok is? Gondolom, a létfenntartó ösztön magasabb lehet, mint az elvek?

Ti mit gondoltok errĂľl?



Ha tetszett a bejegyzĂŠs, csatlakozz a KonyhalĂĄl Facebook oldalĂĄhoz ĂŠs iratkozz fel a heti hĂ­rlevĂŠlĂŠrt a blogkĂśvetĂŠsre, ne maradj le semmirĂľl!