Szentimentális szösszenet - avagy egy hónap története egyetlen tortafotóval

2012-04-24

sponsored links


Hûha, remélem a blogírás is olyan, mint a biciklizés - hogy nem lehet elfelejteni! Már nagyon régen írtam, annyi minden történik velem, azt sem tudom mi legyen a fõ téma.
Amikor elkezdtem a blogomat írni, akkor izgatottan nézegettem a statisztikákat és azt, hogy gyarapodott-e a követõim száma. Tûkön ülve vártam egy új bejegyzésnél, hogy vajon megnézte-e már valaki és hagyott-e hozzászólást! Aztán hónapról hónapra egyre többen kísértétek figyelemmel a posztjaimat - tulajdonképpen a blog fejlõdésével együtt kezdett el fejlõdni az én tortázgatásom is.
Közben Facebook-on is elindítottam a bloggal párhuzamos homoktorta oldalt, ami valamennyivel interaktívabb és gyorsabb is. De hiányzik, hogy sztorizgassak és írhassak, a blognak semmi máshoz nem hasonlítható varázsa van!
Mégis elhanyagoltam mostanában...
Mondhatnám persze, hogy idõhiányban szenvedek - ami részben igaz is. De tökéletesen tisztában vagyok azzal, ha valami fontos számunkra, arra mindig tudunk idõt szakítani. Hogy miért is akadt meg kicsit a lelkesedésem? Azt hiszem, hirtelen túlnõtt rajtam a blog és elbizonytalanodtam, vajon képes vagyok-e felnõni hozzá?
Hiszen túlléptem a 100.000 oldalmegjelenítést a statisztikám szerint, ez úgy tûnik nekem lélektani határ volt. A következõ az 1.000.000 lesz - de legbelül elgondolkodtam, vajon tudom-e növelni a homoktorta blog tartalmának értékességét, a színvonalát.
Most úgy tûnik, hogy ezeknek a lélektani határoknak van itt az idejük az én életemben.
De egy irány létezik számomra: elõre!
Eddig sem sejtettem, sõt el sem tudtam képzelni az idáig vezetõ utat, ami nagyon-nagyon emlékezetes élményeket ...

Folytats a blogon ... homoktorta.blogspot.com/2012/04/szent...

sponsored links

Keres?s