Szent Ágoston imåja:

Ne sĂ­rj, mert szeretsz engem... 

"A halĂĄl nem jelent semmit.

CsupĂĄn ĂĄtmentem a mĂĄsik oldalra;

Az maradtam, aki vagyok, ĂŠs te is Ăśnmagad vagy.
 Akik egymĂĄsnak voltunk, azok vagyunk mindĂśrĂśkre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.

BeszĂŠlj velem Ăşgy, ahogy mindig szoktĂĄl,

ne keress Ăşj szavakat.

Ne fordulj hozzĂĄm ĂźnnepĂŠlyes, szomorĂş arccal,

folytasd kacagĂĄsod, nevessĂźnk egyĂźtt,

mint mindig tettĂźk.
Gondolj rĂĄm, mosolyogj rĂĄm, kĂŠrj, szĂłlĂ­ts!

Úgy hangozzék nevem a házunkban,
 ahogy mindig is hallhatĂł volt, 

ne ĂĄrnyĂŠkolja be tĂĄvolsĂĄgtartĂł pĂĄtosz.

Az ĂŠlet most is olyan, mint volt, ma sem mĂĄs.

A fonalat nem vĂĄgta el semmi.

MiĂŠrt lennĂŠk a gondolataidon kĂ­vĂźl,

csak mert a szemed most nem lĂĄt??

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az Ăşt mĂĄsik oldalĂĄn vagyok.

 LĂĄsd, jĂłl van minden.

Meg fogod talĂĄlni a lelkemet
 ĂŠs benne egĂŠsz letisztult szĂŠp gyĂśngĂŠd szeretetem.

KĂŠrlek! LĂŠgy szĂ­ves!
Ha lehet, tĂśrĂśld le kĂśnnyeidet,

ĂŠs ne sĂ­rj azĂŠrt, mert annyira szeretsz engem...!"