Szent Iván éj a palócoknál
sponsored links
A nyári napfordulót (június 21.) - amikor az északi féltekén a leghosszabb a nappal, így legrövidebb az éjszaka - õsidõktõl fogva ünneplik az emberek. A Nap a téli napfordulótól kezdve egyre magasabbra kerül az égen látszólagos útja során, majd a nyári napforuló napján éri el pályája csúcsát. Ezt követõen kezdõdik 6 hónapos hanyatlása és nõ a sötétség. A fény megtartása érdekében tüzeket gyújtottak a Napisten tiszteletére.
A nyári napforduló idõpontját csak 3 nap választja el Keresztelõ Szent János (Szent Iván) születésnapjától. A kersztény egyház Szûz Mária és Jézus születésnapján kívül csak Keresztelõ Szent Jánosnak ünnepli meg a "test szerint való születése napját", és az 5. századtól a napfordulóval együtt ünnepeltette Szent Ivánt, így próbálva tompítani a pogány szokásrendszert. A mélyen vallásos palócokoknál ennek ellenére nem a bizánci hatás, hanem a pogány tûzimádás volt erõsebb.
A tûz tisztító, gonoszûzõ erejébe vetett hit az alapja a Szent Iván-napi szertartásos tûzgyújtás és tûzugrás szokásának is. Az ekkor gyújtott tûzrõl azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégesõ és a dögvész ellen, elõsegíti a jó termést, valamint egészség- és szerelemvarázsló célzata is volt. Az Ipoly mentén a kenderföldeken, szõlõhegyeken, magaslatokon, keresztúton vagy a folyó melletti réteken rakták meg a tüzet a fiatalok gallyakból, venyigébõl vagy szalmából. Pogány szokás szerint sok helyen négyszögre rakták, a tûzbe különbözõ növényeket dobáltak és ...