Egy, hogy ĂĄltiban volt egy osztĂĄlytĂĄrsam, akinek az anyukĂĄja a napi rendes pĂĄrizsis szendvicsébe nem paprikĂĄt vagy uborkĂĄt, hanem kerti zsĂĄzsĂĄt tett. Persze 9 évesen elég kevés gyerek tudja, hogy mi a zsĂĄzsa, Ă­gy mi minden nap meg akartuk gyĂľzni a kislĂĄnyt, hogy nem zsĂĄzsa, hanem zsĂĄlya van a kenyerében, mert annak, hogy zsĂĄzsa, semmi értelme. Viszont zsĂĄlyĂĄt tenni szendvicsbe hĂźlyeség - mondtuk. Õ meg mondta, hogy pukkadjunk meg. Ennyiben maradtunk.

KettĂľ: pĂĄr éve, mĂĄr a gasztroblogos korszakomban lĂĄttam egy borzasztĂłan guszta salĂĄtĂĄt zsĂĄzsĂĄbĂłl és kecskesajtbĂłl. Annyira jĂłl nézett ki a kép, hogy hetekig vadĂĄsztam a zsĂĄzsĂĄra, meg is talĂĄltam egy puccos boltban, nagy elĂĄnnal megyek haza, kapom elĂľ az ĂşjsĂĄgot, hogyaszongya vegyĂźnk 50 dkg zsĂĄzsĂĄt... Mi???? az én celofĂĄnos tĂĄlcĂĄm 300 Ft volt, és 40 GRAMM. Ki az aki ebbĂľl vesz fél kilĂłt??? Megint csak ennyiben maradtunk.