Szeged gasztronómiája - A múlt!
sponsored links
A Kass |
A héten a napfény városába kalauzollak el benneteket. Lesz szó egy csipet múltról, egy nagy falatnyi jelenrõl, egy színes, friss piacról, egy könyvrõl és néhány autentikus ételrõl. Kirándulásra invitállak benneteket egy kulináris kalandor szemével. Érezzétek jól magatokat ezen a kiruccanáson. Még decemberben volt szerencsém a Somogyi könyvtárban tölteni egy délelõttöt az én Fecómmal és felszerelkeztünk mindenféle környékrõl szóló irodalommal.
Szeged város története igen régre nyúlik vissza. Már az újkõkor óta lakott terület, mely vadban és halban gazdag, legelõkben és jó minõségû feketeföldben bõvelkedik. A város fontos kereskedelmi pontként is funkcionált. A vízi szállítási útvonalak fõ csomópontja és régen a sószállítás központja. Elsõ írásos emlék 1183-ban tesz említést a városról. 1498-ban pedig szabad királyi város rangot nyert el.
Az 1500-as évektõl már a környékbeliek szarvasmarha, ló tenyésztéssel és tartással foglalkoztak. Továbbá gabonatermesztésbõl éltek a halászat mellett. Változatos és sokrétû táplálkozás jellemezték az emberek étkezését. Olyan gazdag kínálattal rendelkeztek a helyi piacok,vásárok, hogy messzi földrõl látogatták az emberek. Neves kereskedelmi központ volt Szeged.
Most ugranék egy nagyot. Számtalan épülettel gazdagodott a város 1848 után. Olyanokkal, melyekkel még ma is találkozhatunk szinte régi pompájukban. Roppant módon ügyel manapság a város vezetése az épületek karbantartására, hogy még unokáink is találkozhassanak ezekkel a szépségekkel. 1700-1800-tól már ezekrõl az épületekrõl írásos feljegyzéseket, fotókat, rajzokat is láthatunk.
Az egyik ilyen emblematikus építészeti jelkép a Kass. Pontosan egy kb. 100 oldalas füzetecske akadt a könyvtárban errõl a kezembe. Steinhard Antal tervezte és 1898-ban kivitelezték. Kass János építtette és üzemeltette a patináns szállodát, éttermet és kávéházat mindezt egy helyen. Virágkora körülbelül az elsõ világháborúig tartott. Mulató, irodalmi események színtere, írók-költõk közkedvelt találkahelye és még hosszasan sorolhatnám, hogy mi minden. Sajnos ma már zárt ajtók fogadják az érdeklõdõket.
Természetesen halászcsárdákban sem volt hiány. Talán az egyik leghíresebb Bitó János halászcsárdája volt, ahol akár napi 150 kg hal is elfogyott 4 hektoliternyi borral leöblítve. Szintén közkedvelt volt nem csak a helybeliek számára, hanem a polgári rétegekben, irodalmi körökben.
Nagyállomás és resti |
Ha valaki vonattal közelíti meg a napfény városát, akkor a néhány éve felújított, korszerû, de mégis minden régi jegyet megõrzõ állomásra fut be. Ezernyi csodás részlet, festmény kápráztatja el a várakozókat. Egy idõutazás az itt töltött fél órácska várakozás.
De kevesen tudják, hogy a ma már kevésbé híres resti, régen virágzó hely volt. 1902-ben adták át az épületet. Az utasok közül a az elsõ és másodosztályon zötyögõknek díszes éttermet rendeztek be, az alsóbb kategóriában utazóknak pedig egyszerûbbet. A ma is látható mennyezetfreskót Kacziány Ödön festette a díszesebb étterem plafonjára (1880-1890), Szairer József segítségével. Az ételek a földszinti konyháról szállították az étterem részre.
A régi kaszinó |
Számos épületrõl régi helyrõl lehetne beszélni, de igen hosszú lenne a sor. Feketesas fogadóban töltötte el az átutazó kereskedõk legtöbbje idejét. De ott a régi Royal szálló, Tisza szálló, Európa kávéház és vendéglõ, ahol minden rétegbõl megfordulhattak az emberek. A fent említett kávéházak mellett az 1800-as - 1900-as évek elején közel 30 másik funkcionált. Kaszinó is mûködött a városban. 1829-ben nyitotta meg kapuit a mai színháztól nem is olyan messze. Akit érdekel bõvebben a múlt, érdemes elolvasnia a három kötetes Szeged története címû könyvet. Izgalmas és érdekes dolgokra bukkanhat.
Holnap a jelenbe repítelek benneteket.
Várok szeretettel mindenkit!
Forrás és irodalom: A Kass, Szeged története 1-3., Délmagyar Anno, http://hansagi.weboldala.net
Gasztroblog Boldog Kuktától
Csipetnyi vidéki virtus, derûvel fûszerezve!