Napok Ăłta édesnek képzelem az életet vagy inkĂĄbb az ételt, ĂśrĂźlĂśk a feszes paradicsomnak, a kapros tĂśkfĂľzeléknek, a kĂśnnyĂť nyĂĄri kĂĄposztĂĄnak, de aztĂĄn mindig jĂśn az érzés, kivédhetetlenĂźl. SĂźteményt, lehetĂľleg csokolĂĄdésat, baklavĂĄt, sok mézzel, almĂĄs palacsintĂĄt, persze nem egyet, és Ă­gy tovĂĄbb. Valahogy aztĂĄn minden nap Ăşgy telt el, hogy az érzés kénytelen volt elfojtĂłdni magĂĄtĂłl, nem lĂĄtogatott el hozzĂĄm még egy vékonyka tortaszelet sem, bennem pedig nem volt elég tĂźrelem sĂźtni. Tegnap viszont megérkezett Panni és vele a kellemesen kĂśnnyed fordulat.

Szedret kaptunk ugyanis, sĂśtétet, savanykĂĄsat, egy egész dobozzal. Megehettem volna persze csak Ăşgy, de vagy most, vagy ez a vĂĄgyakozĂĄs még a végén hosszan velem marad. A konyhai ĂĄcsorgĂĄs még mindig nem a legkedvesebb foglalatossĂĄg a lassan keringĂľ lĂĄb miatt, ezért inkĂĄbb egy kĂśnnyebb utat vĂĄlasztottam, és citrommal, joghurttal nyĂĄriasĂ­tott panna cotta készĂźlt, persze csak a szeder miatt. Elhiszik?

Itt jĂśn a recept ...

sponsored links