Szalagos fánk Horváth Ilona módra
sponsored links
Lehet lenézni, lehet utálni, de gyerekkori kedvenceink alapreceptjei ebben találhatók.
Minket az anyukám a húgommal együtt kistafírozott egy-egy példánnyal, mikor elköltöztünk otthonról: én az 1986-os, 13. kiadással rendelkezem, és a mai napig elõveszem idõrõl idõre. Tagadhatatlan, hogy a csúcsgasztronómiához, a ma divatos trendekhez semmi köze nincsen, de ha mindenkinek lenne egy otthon, nem kellene idõrõl idõre olyan kérdésekre válaszolnom, mint például az, hogy mi a különbség a rántás és a habarás között. És a jónépeknek sem kellene étterembe rohanni, ha megkívánnak egy tisztességes uborkasalátát: mert bár minden valamire való háztartásban legalább kétféle olívaolaj és balzsamecet található, a vizes, ecetes-fokhagymás salátaöntetet nem tudják elkészíteni.
A húgom, Tinka tegnap farsangot tartott, ami nagyjából abból áll, hogy nekiáll isteni, nagy, szalagos fánkokat sütni. Én általában megelégszem a csörögével meg az egérkékkel, ha rajtam van a sor, de õ nem adja alább, és rendszerint remekül is sikerül neki. Mivel az elsõ diplomája néprajzkutató, mindig azt hittem, hogy valamely téli estén, az erdélyi anyaggyûjtés során egy visai asszonytól leste el a titkos családi receptet, amit tegnap a fánkfényképezés után el akartam kérni tõle.
Nem kissé lepett meg, mikor Horváth Ilonához irányított a kéréssel. Tehát íme, a létezõ legjobb fánkrecept, a szakácskönyvbõl kimásolva:
Hozzávalók:
500 g finomliszt ...