Szakrális idõ

2011-11-27

sponsored links



Az ünnepnek az volt az õseredeti funkciója, hogy az egykor megtörténtet jelenvalóvá, újra átélhetõvé tegye. Vagyis kiemelje az idôbôl, a mulandóságból és az idôtlenség, az örökké létezés szentségébe helyezze. Kezdetben az ünnep mindenki aktív részvételével zajlott, a közösség minden tagja cselekedve élte át a kultuszt, ami még nem vált szét a kultusz aktív mûvelõire és passzív nézõire. Akkoriban az ünnep idejére tulajdonképpen mindenki pap lett. Ma is a múlt jelenné varázsolására szolgálnak a passiók, halvány maradékai az egykori eleven kultuszmûvelésnek.
 
Az ünnep - mint szakrális idô - ugyanazt jelenti mint a szakrális tér. Ünnepek idején az Ég közelebb van a Földhöz, "átjárás" van a szellemi és anyagi világ között. Ezért ünnepkor fontosabb az áhítat, mint hétköznapokon. Nem véletlen, hogy hangsúlyt kap a kollektív imádság - az engesztelés ünnepe vagy karácsonykor az éjféli mise - és a zarándokút: például Mekkába vagy húsvétkor Jeruzsálembe, netán Krisna szekerének célba juttatása. A zarándoklat összeköti a szent idôt és a szent teret. Ebbôl a szempontból az ünnep mágia, varázslat, sámáni extázis, rövid idôre kivilágosodó Akasha Krónika. A földi mikrokozmikus élményvilágból az áhítat átsegíthet a makrokozmikus megéléshez, a valódi emberi történet idôtlen örökkévalóságának a ...

Folytats a blogon ... szellemafazekban.blogspot.com/2011/11...

sponsored links

Keres?s