Szaglás és kelkáposzta

2011-10-21

sponsored links

Az leírhatatlan lelkiállapot, amikor a piacon az ebédhez édes paprikát vásárolsz, de csak otthon derül ki, hogy vagy elkeverték a táblákat, vagy vicceskedett az eladó, mert majd egy kiló hipercsípõset sikerült beszerezni. Kelkáposztát és tésztát csináltam a héten, meg teszteltem a kutya szaglását. Állatvédõk ne olvassák tovább.

Mert a kutya neveletlen, mint a legtöbb (ezzel nyugtatom magam). Nálunk a következõ a felállás: én mint falkavezér, a csajom mint falkatag. Könnyen kitalálható, hogy a kutya kire hallgat és kit tekint partnernek. Ebbõl pedig egyszerûen kikövetkeztethetõ, hogy ki nem bír a kutyával, mikor az bevadul. Mellettem az egy-két csibészséget leszámítva, amit néha elkövet, tudja hol a helye (mármint a kutya). Mert idõnként megesik, hogy egy pillanatnyi elfordulás után már az asztalon üljön, akárcsak Lánchíd a két kõoroszlánjából lenne az egyik.

De legalább nem kunyizós fajta, bár ez meg pont a "nevelésünk" diadala. Viszont következetesen beleszagol mindenbe. Fõzés közben így jött az ötlet, hogy akkor mutassunk illatokat a kutyának.

A hét elején kelkáposzta fõzésbe kezdtem, amennyire utáltam gyerekként még a szagát is, tanárkodásom idején annyira megszerettem a menzán. És nem is olyan büdös, mint ahogy az az emlékezetemben élt. A kelkáposzta nyersen nem annyira erõs, a kutyát ...


Folytats a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2011/10/21/szagla...

sponsored links

Keres?s