Szabóné szalagárés tésztája
sponsored links
Nem hagyhattam ki ezt a ziccert, elnézést. A tészta valójában szalalkális, de a nagymamám mindig szalagárénak mondta, és falun a mai napig lehet hallani, hogy így emlegetik.
Nem emlékszem, hogy én magam valaha az életben sütöttem volna bármit is szalalkálival.
Mert ha sütöttem volna, akkor emlékeztem volna arra a brutális ammóniaszagra, ami a sütõbõl terjeng kifelé a sülõ tésztából.
A szalalkáli ugyanis egészen pontosan ammónium-bikarbonát (NH4HCO3), amely hõ hatására ammóniára, vízre és széndioxidra bomlik. Nem kell megijedni, a kész sütemény nem lesz büdös, az ammónia elillan. Ez a térfogatnövelõ folyadékba kerülve, valamint hõ hatására azonnal széndioxidot fejleszt, ezért gyorsan kell dolgoznunk vele, és vékony lapok sütéséhez a legalkalmasabb.
Vékony lapokból áll ez a süti is, amit Pataki Mária örökbecsû mûvébõl, A dolgozó nõ háztartásából néztem ki magamnak. Ígértem már korábban, hogy nem csak a megszívlelendõ jótanácsokat, de praktikus recepteket is közzéteszek a könybõl. Ez a sütemény nagyon finom, ugyanakkor alig kell hozzá valami: igazi hiánygazdálkodós recept, hiszen azért egy tojást, némi zsírt, lisztet meg baracklekvárt csak lehetett keríteni a kamrából, és elég nagy adag is lesz belõle, úgyhogy Szabó János és a két kis Szabó gyerek igazán nem panaszkodhatott...
Hozzávalók:
1 tojás
6 ek cukor
10 ek tej ...