az egyedĂźl, és nem depressziĂłban tĂśltĂśtt karĂĄcsonyesték olyanok, mint bĂĄrmelyik nap, amikor kĂźlĂśnĂśs figyelmességgel takarĂ­tasz, ĂĄllĂ­tod sorba a gyerek szĂ­nesceruzĂĄit elĂľszĂśr szĂ­nek, majd nagysĂĄg szerint, de mégis inkĂĄbb kĂźlĂśnveszed a tĂśrpére hegyezetteket, majd felragasztjuk egy jĂłpofa képnek...szĂłval négyzetcentiméterenként esel bele Ăşjabb és Ăşjabb rendszerezhetĂľ tĂĄrgyak, emlékek, régolvasott és nagyon poros kĂśnyvek csapdĂĄjĂĄba, de ennek is vége lesz egyszer. akkor meg korog a gyomor és egy nosztalgikus, boldog karĂĄcsonyt kĂ­vĂĄnĂł rokoni telefontĂłl megszĂźletik a fejedben a svéd palacsinta. el is mondod azonnal, mire nyĂĄlcsorgatĂĄs hallatszik, hĂĄt akkor most le is teszem.

egyĂźtt voltam gyerek a hanggal, érzem a sĂźlĂľ szalonna illatĂĄt, egy kislĂĄbasnyi 10-15 deka lehet...mittudomén gyerek vagyok, a metrikus rendszer csak iskolai tananyag, zsĂ­rjĂĄra. ha mĂĄr ropogĂłsnak tĂťnik, ĂĄlljunk meg egy szĂłra. sĂťrĂť palacsintatésztĂĄt ...

Folytatás a blogon ... mindenkaja.blog.hu/2011/12/24/svedpal...