Sunday Brunch a Sofitelben
sponsored links
A vasárnapi ebéd felülírta a "mûfajjal" kapcsolatos elõítéleteimet.
Utoljára valamikor a '90-es évek végén vettem részt hasonló programon Magyarországon, és el is ment tõle a kedvem: az egyhangú, nem túl jóízû, igénytelen ételektõl roskadozó asztalok, és az esztelenül zabáló vendégek emléke azóta is kísért. Külföldön idõ közben is kipróbáltam, de nem kerestem itthon a hasonló lehetõségeket.
Pedig rengeteg elõnye van, és nálam nem az "annyit eszel, amennyi beléd fér" van az elsõ helyen, bár tényleg nehéz volt megállni, hogy ne együk túl magunkat - jó, tulajdonképpen nem is sikerült. De nem azért, hogy minden fillért "leegyünk", hanem azért, mert legszívesebben mindent megkóstoltunk volna - de az ember befogadóképessége korlátozott, ugye.
Akkor kezdjük az elején: egy olyan éttermet kerestünk, ahol kényelmesen elhelyezkedhetünk, és félrehúzódva, kényelmesen eszegetve, türelmetlen pincérektõl, arra járó ismerõsöktõl háborítatlanul megebédelhetünk, és (az esõre való tekintettel) eltölthetjük a beszélgetésre szánt néhány órát is.
Nemrég egy könyvbemutatón jártam a Sofitelben (ami egyébként az egyik bejáratott belvárosi találkozóhelyem), és ...