Strandolás közben született meg a vonalkód ötlete
sponsored links
Ma már szinte a legkisebb üzletekben is ?becsipogják? a vásárolni kívánt árut, azaz leolvassák a vonalkódját, így kerül a pénztárgépbe.
Mi a vonalkód?
Különbözõ vastagságú fekete-fehér, függõleges vonalsor. A vonalak váltakozása és a közöttük levõ rések nagysága hordozza az információt, nem a fekete, hanem a fehér csíkok (vagyis rések) hordozzák az információt. Vonalkódot használnak a kereskedelem mellett a szállítmányozásban és a raktározásban is.
Strand, homok, vonalkód
Joseph Woodland 1948-ban kapta azt a feladatot, hogy készítsen egy olyan jelölési rendszert, mellyel a pénztáraknál könnyen beazonosíthatók a különbözõ terméket. Woodland a miami strandon ült, élvezte a napsütést és egy bottal vonalakat rajzol a homokba. Itt ugrott be neki az ötlet, hogy a különbözõ vastagságú vonalak fognak segíteni tárolni az információkat. Az elsõ változatban még körök is voltak.
Woodland és társa, Bernard Silver 1952-ben szabadalmaztatták az ötletet és eladták 15 ezer dollárért a Philco nevû elektronikai cégnek.
Aztán egy idõre feledésben merült a találmány.
A ?70-es években egy amerikai szupermarketláncnál újra felmerült az igény a pénztári munka gyorsítására. Õk az IBM-et bízták meg, hogy találjanak ki egy olyan rendszert, amely automatikusan felismeri a termékeket. Woodland éppen az IBM-nél dolgozott, így George Lauer továbbfejlesztette a kezdeti alapelvet.
El is készítették, segítségével kis helyen több adat fellelhetõ volt, könnyen lehetett nyomtatni és olvasni is. Annyira jól sikerült, hogy ezt alkalmazták az egész láncnál. Elõször egy Wrigleys rágót pittyegtek be egy ohiói bolt pénztáránál 1974. június 26-án.
Magyarországon elsõként a Skála áruházakban használtak vonalkódot, az elsõ leolvasás 1984-ben a Nyugati téri áruházban történt. Széles körûen csak a ?90-es években alkalmazták az országban.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmirõl!