Spárga carbonara
sponsored links
A szükség hozta ebéd. 20 percem volt bármire, de leginkább egy ebédre. Ennyi idõ alatt még egy pizza sem ért volna ki, és nemcsak hogy elkészült, de még meg is terítettem, sõt azt hittem fotózni is van idõm, amikor csengettek a vidéki rokonok.
Az étel a földön volt, én meg felette a géppel, õk meg nem értették, hogy most akkor a földrõl eszünk e vagy mi a szösz, de sietve megnyugtattam õket, hogy az ebéddel minden ok, csak kattintanék még egyet, és már ehetünk is. Mindig nagy öröm, ha a vidéki rokonok meglátogatnak. Azért itt sietve hozzáteszem, hogy vidéki rokonból több is van, de csak Õket hívom így, illetve csak õk hívják magukat így. Szeretem az önkritikájukat, és humorukat is, de leginkább Õket magukat. Szeretnek kihívás elé állítani, és ezért sose szólnak, hogy a fõvárosba jönnek, egyszerûen csak megcsörgetnek 12.40-kor, hogy: Melcsikém otthon vagy? Beugranánk egy kávéra. És én már izzítom is a szuper masinámat, meg dobom össze az ebédet, mert azt már csak nem hagyhatom, hogy ebédidõben ne -nálam- egyenek. Chillis-brokkilis tésztára gondoltam elõször, aztán rájöttem, hogy Zoli talán jobban értékelne kevéske húsos, füstös érzést, úgyhogy elõvettem egy oldalnyi szalonkát (mégiscsak a vidéki rokonoknak fõzök, érezzék mér otthonosan magukat) a hûtõbõl, és már pirítottam is.
Hozzávalók: ...