Nem tudom mi ĂźtĂśtt belém, de azonnal megvettem: a csoki csomagolĂĄsĂĄn egy nagy PĂłkember volt ugrĂĄsra készen, a felirat kis, pĂłkembermintĂĄs csokikĂĄkat Ă­gért. TalĂĄn az jĂĄrt a fejemben, jĂł lenne, ha jĂśnne egy hĂľs, aki néha hétkĂśznapinak lĂĄtszik, de valĂłjĂĄban a vilĂĄg megmentĂľje - igazĂĄn rĂĄnk férne, nem?

Nos, mĂĄr az elsĂľ blikk is furcsa volt: a szemkontaktust nehezen lehetett felvenni a hĂľssel, az ĂĄrcédulĂĄt ugyanis gondosan a PĂłkember egyik szemére ragasztottĂĄk minden egyes tĂĄblĂĄn. Azért megvettem. Tele van a Marvel logĂłjĂĄval, vagyis tuttira az eredeti képregényfigura, nem valami hĂłkuszpĂłkusz. Mikor kibontottuk, csupa piros, pĂłkemberfej-mintĂĄs csoki esett ki belĂľle - kb. akkorĂĄk, mint a kinder tejszelet. Mikor tovĂĄbb bontottuk, lĂĄttuk, hogy a csokitéglatesteket fehéres-szĂźrke izé vonta be. Sebaj, mint tudjuk a szĂźrkés bevonat nem befolyĂĄsolja a csoki minĂľségét - persze, csak, ha van mit.

Szerintem (és tapasztalatbĂłl mondom) pont olyan Ă­ze volt, mint a tavalyrĂłl maradt csokikarĂĄcsonyfadĂ­szeknek: kicsit poros, kicsit karcos, kicsit tejporos, de csokis, Ăşgy értem, aminek kĂśze is van a kakaĂłbabhoz, semmiképpen sem. El kellett volna ...