Spenótszüret
sponsored links
A spenót arra használta az idei tavaszt, hogy váratlanul jól megtréfáljon. Elhatároztam ugyanis, hogy a kísérleti kiskertbe spenót is kerül, de mivel a miniföld befogadóképessége kisebb volt a vetõmagos tasak tartalmánál, így az az ötletem támadt, hogy itthon is próbálkozom. Kiválasztottam egy nagyobb cserepet, került bele föld nyakig, aztán jöhettek a magok, és víz, meg víz és újra víz. Azután lehetett várni.
A következõ hetekben a cserép és a kiskert eltérõ növekedési hajlandóságot mutatott a spenót szempontjából, és persze nem úgy, ahogy vártam. Nagyon nem. Amíg az erkélyen elõször halvány, majd egyre erõteljesebb spenóttelep növekedett, addig a kertben szívvel meg ugye a lélekkel kialakított két sorból csak néhány zöld levél bukkant elõ. Egy ideig még reménykedtem, ó, ez biztos az idõjárás miatt zajlik lassabban a vártnál, de aztán be kellett látnom, a spenót megmakacsolta magát, és eszébe sincs csapatosan megjelenni. 1-0 oda.
Az erkélyes termesztés viszont némileg kárpótolt, szépen növekedtek a levelek, és így eljutottunk az elsõ szüretig, ne gondoljanak persze nagy mennyiségre, de az a kevés is igen jólesett. Kézrázás, vállveregetés. Ha már ilyen zsenge levelekhez sikerült juttatni magam, egyértelmû volt, hogy saláta készül, nincs benne semmi különös, de mellékhatásként büszke mosoly ült az arcomra. És nem is próbáltam letörölni.
Itt a vége, jön a spenót.
Spenótsaláta ...