Spenót forever
sponsored links
Nem sok mindennek esküdnék örök hûséget a világon, de a spenót feltétlenül köztük lenne, mégpedig elõkelõ helyen. Bármikor, bármilyen formában örülök neki: salátában, levesben, fõzelékben, köretként, töltelékben - ahogy csak elém kerül. A frissen szedett leveleknek nincs párja, megéri azt a kevés fáradságot, ami a leszárazással és a párolással jár: a mirelit áru a nyomába sem ér az eredménynek. Ez egy további érv a piacra járás mellett, ami igazából életforma, és már Budapesten is sok lehetõség nyílik rá.
Aktuális kedvencemben, a Szimpla piacban egyebek mellett nagyon megszerettem, hogy vasárnap rendezik: a szombati piacos napom szép lassan eggyel "odébb csúszott", ami új rendszert hozott a hétvégékbe. Most olyan változós-változtatós életszakaszban vagyok, úgyhogy egyáltalán nem bánom. Egy gyakorlati elõnyt azért szeretnék kiemelni: mivel az árusok nagy része Nagymarosról és környékérõl jön, õk a pénteken leszedett terményeket túlnyomó részt szombaton, az ottani piacon eladják, így vasárnap frissen szedett áruval érkeznek a Kazinczy utcába, így szinte a kertbõl érkezik a termény, ami az asztalokra kerül.
A spenóttal persze soha nem várok egy napot sem: egy részét nyersen megeszem, míg hazaérek, a többinek pedig azonnal nekiállok. Most a klasszikus spenótfõzeléket (mindenek feletti kedvencemet!) alakítottam át egy kicsit, a hûtõ és a kamra ...