sonka, pác, nagypéntek.
sponsored links
A húsvéti ünneplésre való testi-lelki készülõdésnek bizarr, mégis valahogy helyénvaló módja az, amikor az ember nagypénteken másnaposságtól enyhén gyötörten, korgó gyomorral áll neki az ünnepi sonka elkészítésének. Az elõzõ esti fél tivornyától törékeny testünk puha ágyért és meleg ételért kiállt, miközben tudjuk, ez a nap a megvonásról kell, hogy szóljon. Félre kell dobni hát az önsajnálatot: mit nekünk ez az egy nap önmegtartóztatás, mikor az egész nagyböjti idõszak 6 hetében egy árva cigarettáról, egy korsó habzó sörrõl, egy finom kávéról, egy kocka csokiról sem kellett lemondanunk, hogy csak a primer testi örömöket említsem. Pedig a lemondás nem csak egy szál cigiben vagy épp egy fõtt csülökben testesülhet meg: sógorom például egyik legszorosabb "barátjától" vált meg, a facebooktól. 45 nap bejelentkezés, posztolás, sehova sem tartó kommentelgetés nélkül, maga a teljes elszigeteltség, számára ez a lemondások lemondása. Ezek a gondolatok kavarognak sajduló fejemben, mikor kinyitom a hûtõt, hogy az elõzõ nap megvásárolt 4,6 kilónyi füstölt parasztsonkának nekiálljak. Csak amíg megmosom a disznót, és a lábosba teszem, a kezeimet azonnal bevonja a finom, sós füstölt illat: feleségem agyán pedig egy pillanatra átsuhan az ad hoc kannibalizmus lehetõsége, hogy beleharapna - a más napokon egyébként kenyeret adó tenyérbe. Helyette egy kis ízetlen bulgurral tömjük be éhes szánkat; kiskanalanként vesszük magunkhoz, hogy az étkezés hosszával az étel maga is többnek tûnjön. Olcsó trükk. A tervem az, hogy a füstölt sonkát lassú tûzön jó 3 órát fõzöm, majd sütõben egy kis méz-mustár-balzsamecet-bors keverékével sûrûn locsolgatva enyhén kérgesre sütöm. Elõször is a sonkát felöntöttem annyi hideg vízzel, hogy ellepje, majd hagytam egyszer felforrni. Ezután leöntöttem róla ezt az elsõ körös sóoldatot, és újra felöntöttem hideg vízzel. Ebbe a vízbe már dobtam 2 fokhagymát, 1 hagymát és pár rúd ...