Sohasem gondoltam volna...
sponsored links
Szóltál, édesanya? - kérdeztem, miközben a tésztát dolgoztam össze.
Hallottam a megjegyzését, annak ellenére, hogy a tésztára koncentráltam. Jó a hallásom, túlságosan is... :) Ha elmerülök valamiben (ami éppen piszkosul foglalkoztat) és hozzám szólnak, rendszeresen visszakérdezek, rosszabb esetben fél óra elteltével reagálok... pedig hallom... hallom, de nem fogom fel. Anyukám szerint csak egy rossz szokás, amit édesapától örököltem. :) Rossz szokás?! Semmiképpen sem! Aki kérdez, az azt látja, hogy jelen vagyok... de csak fizikai valómban. Ilyenkor a lelkem kilép a testembõl és eggyé válik a gondolattal, a cselekedettel... ott vagyok és nem itt vagy itt vagyok és nem ott?! ;)
Sohasem gondoltam volna, hogy tésztagyúrással fogod tölteni a szabadidõdet. - fejezte be a mondatot, majd a múltba kalandozott. Az emlékek felidézése újra elrepített egy varázslatos világba... újra kislány voltam, édesanyával és a nagymamával gyúrtam, formáztam... és mire feleszméltem az alábbi tésztát produkáltam! :)
Cavatelli formázása
400 g teljes kiõrlésû búzaliszt
200 ml kézmeleg víz
csipet só
A lisztet gyúródeszkára öntjük, sózzuk, mélyedést csinálunk a közepébe és a langyosra melegített vizet hozzáöntjük, gyorsan összedolgozzuk.
Fontos, hogy a vizet fokozatosan adagoljuk, mert elõfordulhat, hogy a liszt kevesebbet, de az is, hogy többet vesz fel. 5 egyenlõ részre vágjuk a tésztát, majd folpackba csomagolva negyed órát pihentetjük a hûtõben.
Az eddigi tapasztalatok alapján a tészta sodrásával nem tudok olyan gyorsan haladni, hogy a tészta felülete ne cserepesedjen ki, száradjon meg, annak ellenére, hogy konyharuhával letakarom. Ezért módosítottam a ...