Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Skót Felföld - 2. nap
sponsored links
Vasárnap reggeli indulásnál nyertünk egy órát a téli óraátállítás nyomán. Célunk az volt, hogy eljussunk a Skye szigetén foglalt szállásunkra, persze szigorúan csak estére, hogy útközben minél több látványosságnál tegyük ki a pipát a saját térképünkön.
Elsõként a Dochart vízesésnél álltunk meg, ím a fotók:
Utunk telis-teli volt szórva kisebb-nagyobb tavakkal, tengernyúlványokkal (hosszú öblökkel). Utólag picit nehéz is volt beazonosítani õket, lehet pár helyet tévesztettem is. Ez van, a fene aki gondolt arra, hogy legyen nálam egy füzet és párhuzamban jegyzeteljek mikor hol fotóztam/fotóztunk.
Lochan na h-achlaise - Bridge of Orchy
Ezután Glenfinnan következett. Mikor csak a neve hangzott el, nem tudtam mi is lesz itt a látványosság. Elviekben fel akartam én készülni erre a skót kirándulásra, útvonalak is körvonalazódtak a fejemben, csak aztán épp a kirándulós csajom hírtelen szike alá került, a vakbele intett be neki. Szerencsére minden jó ha jó a vége, a mûtét utáni kontrollon is mindent rendben találtak, így nem állt semmi a csaj repülésének útjába. Persze nekem ezáltal borultak az elképzeléseim és maximálisan a férjemre hagyatkoztam a program leszervezésében. Annyit tudtam, hogy Skye szigete is benne van az útvonalban, de ennél sokkal több volt. De ne szaladjak ennyire elõre.....hisz még javában a "szárazföldön" jártunk.
Nos...Glenfinnan. Nem hangzott ismerõsen a név. A csajom csillogó szemekkel mondta, hogy de hisz ott filmezték a Harry Potterben a vonatos jeleneteket. Hát....jó. Maradjunk annyiban, hogy én az egész történetbõl annyit tudok, hogy van egy szemüveges krapek. És vége. De aztán az emberem valahogy felnyitotta a szemem, hogy Glenfinnan nem más, mint Skócia egyik emblematikus képe, a rengeteg fotón szereplõ viadukt és a vasút. Na, itt már én is bezsongtam, HP jobbra vagy balra, azt nekem is látnom kell. Sajnos október végén a vonat már nem járt, így buktuk a kis kirándulás lehetõségét, de cserébe nem volt emberöléses turistadömping. Azt hiszem ennyit beáldoznék bárhol, bármikor. Picivel kevesebb élmény, de azt érezhetem csak a magaménak.Szezonban parkolás is kérdéses, most válogathattunk is hol állunk meg a kis Forddal, és még fizetni sem kellett. A parkolóval szemben található az emlékmû, a parkoló mellett egy kis kávézó és ajándékbolt. Elõször gyorsan felkaptattunk a kis hegyoldalba, ahonnan rálátni a viaduktra. Igaz, hogy már déli 1 óra elmúlt, de aznap a nagy izgalomban reggel nem is ittam kávét, így kapóra jött, hogy míg a csaj az ajándékbolt kínálatát feltérképezte, én magamba döntöttem egy hatalmas adag fekete nedût. Csajszi pedig fülig érõ vigyorral közölte, hogy talált egy szívének kedves fülbevalót. Azt megkapta apájától, hazatértünk után itthon kiderült, hogy egyáltalán nem bocsánatos bûnt követtünk el, vagyis az itthon maradt kisiskolásoknak nem vásároltunk a mindenízû cukorkákból. Azóta is azon rugóznak, hogy amikor majd õk fognak Skóciába látogatni, nekik is jár majd egy Glenfinnan és persze az említett cukorkák. No, de ez a jövõ zenéje.
Nos...Glenfinnan. Nem hangzott ismerõsen a név. A csajom csillogó szemekkel mondta, hogy de hisz ott filmezték a Harry Potterben a vonatos jeleneteket. Hát....jó. Maradjunk annyiban, hogy én az egész történetbõl annyit tudok, hogy van egy szemüveges krapek. És vége. De aztán az emberem valahogy felnyitotta a szemem, hogy Glenfinnan nem más, mint Skócia egyik emblematikus képe, a rengeteg fotón szereplõ viadukt és a vasút. Na, itt már én is bezsongtam, HP jobbra vagy balra, azt nekem is látnom kell. Sajnos október végén a vonat már nem járt, így buktuk a kis kirándulás lehetõségét, de cserébe nem volt emberöléses turistadömping. Azt hiszem ennyit beáldoznék bárhol, bármikor. Picivel kevesebb élmény, de azt érezhetem csak a magaménak.Szezonban parkolás is kérdéses, most válogathattunk is hol állunk meg a kis Forddal, és még fizetni sem kellett. A parkolóval szemben található az emlékmû, a parkoló mellett egy kis kávézó és ajándékbolt. Elõször gyorsan felkaptattunk a kis hegyoldalba, ahonnan rálátni a viaduktra. Igaz, hogy már déli 1 óra elmúlt, de aznap a nagy izgalomban reggel nem is ittam kávét, így kapóra jött, hogy míg a csaj az ajándékbolt kínálatát feltérképezte, én magamba döntöttem egy hatalmas adag fekete nedût. Csajszi pedig fülig érõ vigyorral közölte, hogy talált egy szívének kedves fülbevalót. Azt megkapta apájától, hazatértünk után itthon kiderült, hogy egyáltalán nem bocsánatos bûnt követtünk el, vagyis az itthon maradt kisiskolásoknak nem vásároltunk a mindenízû cukorkákból. Azóta is azon rugóznak, hogy amikor majd õk fognak Skóciába látogatni, nekik is jár majd egy Glenfinnan és persze az említett cukorkák. No, de ez a jövõ zenéje.
Glenfinnantól Gairlochy fele autózva
Loch Lochaid környékén:
Loch Garry:
Loch Loine:
Loch Cluaine:
Loch Kayle of Lochalsh
Innen visz át egy híd Skye szigetére. Nagyon jól idõzítettünk, hisz épp lemenõben volt a nap amikor a hídra értünk, így egy gyors tankolás után a sziget elején, meg némi harapnivaló vásárlása reggelire és megcéloztuk a szállásunkat ami Sligachan nevû településhez szólt. Hát....ezek a települések nem az általunk megszokott szemmértékre szólnak, itt akár 3-4 ház is kaphat önálló nevet a térképen.
A szállásunk bunkhouse tipus volt, nekünk úgy is csak aludni kellett, egész nap úton voltunk, a célnak ez tökéletes volt. Enailban megkaptuk az épületbe belépéshez a számkódot, oda bejutva az elõtérben az asztalon volt egy nevünkre szóló boríték, abban pedig a mi szobánkba bejutáshoz a számkód. Nagyon klassz kis szállás volt, egy hatalmas nappali, benne térképek, túraútvonalak, kanapék és kis asztalka. Na, a nappaliban cudar hideg volt, s miután megállapítottuk, hogy bár adott volt a wifi kód, a jel annyira gyenge volt, hogy egyszerûen sehova nem tudtunk csatlakozni. A konyha is hatalmas volt, benne sok edény, tányér, hûtõszekrény, két fõzõkályha. Megérkezésünk után nem sokkal egy huszonegynéhány éves, 5 fõs csapat is érkezett. Kiderült, hogy az egyik csaj Glasgowban tanul, valami 2 hónapos tanulmányi micsodán van, október végén pár napra érkezett a fiútestvére s még pár barát, õk is elindultak felfedezni Skóciát. Velünk szemben hátrányban voltak, egy nap Glasgow, egy nap Skye szigete s kábé annyi. Azért jól eldumáltunk velük. Ami érdekes velük kapcsolatban, hogy bár a testvérpár Portugáliából származik, a srác 12 éves korában költöztek át Franciaországba, semmi francia felmenõ mellett ma már franciáknak vallják magukat és nem portugáloknak. Próbáltuk meggyõzni õket, hogy õk maximum francia állampolgárok, de attól portugálok....hajthatatlanok voltak. Nekem ez felfoghatatlan, engem bárhova is vigyen az élet, én akkor is erdélyi magyar leszek ha majd valamikor rám szegezik a koporsót. No...ez van, mindenki ahogy gondolja. Mindenesetre aránylag hamar nyugovóra tértünk, ott a világvégén szezonon kívül, sötétedés után, internet nélkül pihernni tud az ember. De azt nagyon. A szobában olyan meleg volt, hogy szó szerint a fûtést lezártam, így volt tökéletes. Reggelre hûvös lett, de nem zavaró. No, de az már a következõ nap története, mára térjünk nyugovóra. Még ha nem is ott fent a nyugodt északon.
A szállásunk bunkhouse tipus volt, nekünk úgy is csak aludni kellett, egész nap úton voltunk, a célnak ez tökéletes volt. Enailban megkaptuk az épületbe belépéshez a számkódot, oda bejutva az elõtérben az asztalon volt egy nevünkre szóló boríték, abban pedig a mi szobánkba bejutáshoz a számkód. Nagyon klassz kis szállás volt, egy hatalmas nappali, benne térképek, túraútvonalak, kanapék és kis asztalka. Na, a nappaliban cudar hideg volt, s miután megállapítottuk, hogy bár adott volt a wifi kód, a jel annyira gyenge volt, hogy egyszerûen sehova nem tudtunk csatlakozni. A konyha is hatalmas volt, benne sok edény, tányér, hûtõszekrény, két fõzõkályha. Megérkezésünk után nem sokkal egy huszonegynéhány éves, 5 fõs csapat is érkezett. Kiderült, hogy az egyik csaj Glasgowban tanul, valami 2 hónapos tanulmányi micsodán van, október végén pár napra érkezett a fiútestvére s még pár barát, õk is elindultak felfedezni Skóciát. Velünk szemben hátrányban voltak, egy nap Glasgow, egy nap Skye szigete s kábé annyi. Azért jól eldumáltunk velük. Ami érdekes velük kapcsolatban, hogy bár a testvérpár Portugáliából származik, a srác 12 éves korában költöztek át Franciaországba, semmi francia felmenõ mellett ma már franciáknak vallják magukat és nem portugáloknak. Próbáltuk meggyõzni õket, hogy õk maximum francia állampolgárok, de attól portugálok....hajthatatlanok voltak. Nekem ez felfoghatatlan, engem bárhova is vigyen az élet, én akkor is erdélyi magyar leszek ha majd valamikor rám szegezik a koporsót. No...ez van, mindenki ahogy gondolja. Mindenesetre aránylag hamar nyugovóra tértünk, ott a világvégén szezonon kívül, sötétedés után, internet nélkül pihernni tud az ember. De azt nagyon. A szobában olyan meleg volt, hogy szó szerint a fûtést lezártam, így volt tökéletes. Reggelre hûvös lett, de nem zavaró. No, de az már a következõ nap története, mára térjünk nyugovóra. Még ha nem is ott fent a nyugodt északon.
