Skócia 4-ik nap. Skye 2

2017-12-28

sponsored links


Negyedik nap reggelén összeszedtük a szállásról a csomagjainkat és elindultunk felfedezni Skye szigetének északi részét.Utunk a sziget fõvárosaként számontartott Portree városán vitt át elõször. Nagyon megkapott a tengerre nézõ színes házak sora, meg a vízen úszkáló kis vitorlások serege. Utólag láttuk, hogy ez Portree ikonikus látványossága, mások is ezeket fotózzák. Hiába no, a színek vonzzák a tekintetet.
Még így október utolsó napján sem találtunk parkolóhelyet fent az út mellett, valami "karó" féleségeket tettem arrébb, hogy beférjen két másik autó közé a Fordocskánk.Lesétáltunk a stéghez, pár fotó, majd jöttünk is vissza az autóhoz. Ott egy nõci már eléggé morcosan méregetett minket, de mikor szóltunk, hogy megyünk is, már nem akart sehova felszegezni a tekintetével. De miután továbbgurultunk, a visszapillantóban láthattuk amint a nõci visszacuccolja az általam odébbpakolt "karókat", amik gondoljuk a foglalt jelölést lettek volna hivatottak szolgálni.
Ezután tettünk egy rövid kört a városka központjában, a bank épületén a két felirat angol illetve skót nyelven íródott. Hát nem egy könnyû ez a skót dolog, utunk során nem igazán bírtuk megfejteni a szavakat, pedig a Külsõ Hebridákon nagyjából csak a BBC Gaelic volt fogható. A zenéjük igazán barátságos, a skót duda hangját kimondottan imádtuk.








Elméletileg a kirándulás megtervezésekor emberem úgy gondolta, hogy majd megejtjük az Old Man of Storr-hoz a gyalogtúrát. Ez azonban a mûtét miatt felülíródott. Hát...mivel nem jártunk ott, így nem tudom mit veszítettünk, de az tény, hogy egy pár órás/fél napos gyalogtúra sokmindent felülírt volna, és esetleg több más dolog nem fér bele azáltal a napunkba. Így hát az Old Man od Storra induló gyalogtúra kiindulópontjául szolgáló parkoló mellett továbbautóztunk, és a Lealt Falls mellett álltunk meg. Ez is egy csoda, bár a Sligachan-i szállásunkon szerezett kis, látványosságokat megjelölõ térképen nem szerepelt. Hiba lett volna kihagyni. Egy hatalmas vízesés, ami tölcsérszerûen torkollik majd az óceán vizébe. Valahogy a szitáló esõ és a szél párosa kapcsán nem volt hívogató a torkollathoz levezetõ gyaloglás, így lentrõl fotók nincsenek, vagyis igen, csak épp azok pillanatnyilag kedves férjem Skóciában levõ laptopján figyelnek. Bízom benne, hogy január vége fele majd frissíthetem azokkal a fotókkal ezt a bejegyzést. 










Sõt mi több...nem hogy nem gyalogoltam le, hanem gyorsan visszakaptattam az autóhoz, elég híres vagyok a fázósságomról. Nos, a parkoló mikor elérhetõvé vált, egy klassz kis "teáscsésze" hívta fel magára a figyelmet. Valószínû, hogy gyakran álldogál ott, hisz érdekes stílusban volt megállva, de így nem fújt be a nyitott ablakán a szél, nem esett be az esõ. Persze a látványtól már én sem vacogtam annyira, inkább mosolyogni kezdtem.



Néhány méterrel arrébb egy következõ ikonikus részéhez értünk a szigetnek, a Kilt Rock and Mealt Falls kilátónál fotózhattunk.Ide egy, a Rabbit mikróbuszosokkal utazó kis csoporttal egyszerre értünk, így "lökdösõdés" született a jobb fotókat kattintható helyeknél. Még sem mindegy, hogy hárman vagy huszonöten fotóznánk ugyanott :p 






A Rabbit iroda reklámtérképe alapján keresgéltük a Quiring nevû látványosságot. Úgy adódott, hogy ugyanazon a részen kb 2x is elautóztunk, s ezt nem véletlen, hanem egy hurkot nem akartunk kihagyni, ami átfedést adott egy útvonalon. Akkor úgy itéltük meg, hogy bizony ez a Quiring kimaradt. Hát.....csak egy táj neve ez, s bizony mi is részesei lehettünk. Igaz, konkrétan csak ezt a sziklás részt kaptam lencsevégre.




Ugye mondtam, hogy a kerítés simán csak ilyen egymásra halmozott kövekbõl áll?






A víz felületén is tükrözõdik a barátságtalan szél jelenléte.


Bekukkantottunk egy eldugottabb településre. Hát nagy forgalom nem lehet, ha a fû kinõ az aszfalt közepén....


Bár eldugottnak ítéltük, azért szezonban szálláslehetõség is. A szél miatti racsnis heveder kikötözés valami ízelítõt adhat a széllökések nagyságáról.




Egyszercsak egy tábla jelezte, hogy pár méterre a fõúttól van a Museum of Island Life. Nagy boldogan arra vettük az irányt....sajnos szezonon kívül ez is zárva volt. Azért kívülrõl pár kocka erejéig megörökítettük. Érdekesek ezek a házfedési módszerek, látni ahogy hálóval le van fogatva a szalmafedél, a háló pedig kövekkel van ráfeszítve.







S hogy ne nagyon hiányoljam a Tanyánkat, bocik, tehenek, juhok és berbécsek köszöntöttek. A berbécs hatalmas szarva azért látványosság. Szerintem.








Korai lett volna még Uigba beérnünk, ahonnan a Külsõ Hebridákra kellett átkompoznunk, így rátértünk egy, a sziget felsõ részét keresztben átszelõ útra. Elõször nagyot néztünk, hogy lakókocsisok számára miért tilos a behajtás......aztán megértettük. Szûk, egysávos út, ráadásul néhány helyen kemény szerpentin. Kis Fordunknak ez semmi kihívást nem jelentett, fõleg mert befele ereszkedtünk, nem kifele "másztunk"



Az út alja közelében hatalmas csodálkozással tekintettünk a betonkeverõkre és betonpompás autóra. Hát valami épült, de mi...lehet soha nem tudjuk meg ;-)


A sárga betonpompa is szembeötlõ volt, no de a sárgára festett juhokra a mai napig nem találtunk magyarázatot. Emlékezetes látványt nyújtottak, ez vitathatatlan.

Már majdnem az aljban voltunk, mikor szembetaláltuk magunk egy luxus Mercédesszel. Õ felfele jött, mi tolattunk vissza, hogy el tudjuk egymást kerülni. Ráadásul a kis Ford az út melletti sáncba tolatva majdnem teljesen fennakadt, alacsony autó lévén nem szereti az ilyen kihívásokat. Utólag vettük észre, hogy a szarevõ mercisnek kb 10 métert kellett volna visszatolatnia, s ott volt egy passing place. Hát volt néhány keresetlen gondolatom felé küldve...remélem némiképp megkapta a fizetséget valami kisebb-nagyobb bosszúság fejében. Csak hogy érezze, a pénze nem bíztos, hogy mindenre elég, emberséget azzal nem lehet vásárolni.



Uigba beérkezve máris megpillantottunk egy kompot. De messze volt még a mi kompunk indulásának ideje, így betértünk a kis sörmanufaktúra shopjába. Azt sem tudtam melyik fajta sört tegyem be a kosarunkba. Ráadásul nem csak a söröket nem fotóztam le, magát a sörfõzdét, az üzletet, a felhozatalt sem kaptam lencsevégre. Ebbõl is lesz pótlás, Lewis szigetén levõ szállásunkon esténként sörözgettünk, akkor készült fotó is. Igaz, azokat is az emberem kattintotta, így azt is utólag fogom feltenni.
A sörök és a kisiskolásoknak pár ajándéktárgy vásárlása után betértünk és bakancslistánkon kipipáltuk a skót fast food jellegzetes fogását, a fish&chips-et is.




Kajálás után még bõven volt idõnk, így tettünk még egy kis kört Uig körül. Itt bukkantunk a skót felföld ikonikus állatkájára, a hosszú szõrû bocira is.



A kompra már bõven sötétben hajtottunk rá, s ha ez nem elég, a bõ 2,5 órás út után még várt ránk egy 55 mérföldes út a szállásunkig. Hatalmas emelkedõn, tök sötétben, esõben, idegen úton nem kis kihívás volt, s ugye a kompról este fél 9-kor gurultunk le, szállásadónkat nem értük el telefonon, hát...izgalmas volt. Végül minden rendben, szálláson nem túl meleg fogadott, de olyan polárbelsõs hálózsákot kaptam, hogy szerintem fürdõruciban sem fagytam volna meg. Tartsatok velünk a következõ két napon is, melyen Lewis és Harris szigetét jártuk be. Telistele élményekkel.

Folytats a blogon ... elkeszitettem-megmutatom.blogspot.com...

sponsored links

Keres?s