Skócia 3-ik nap, Skye sziget 1.

2017-12-27

sponsored links

Kirándulásunk harmadik reggelén izgatottan néztünk ki az ablakon, hogy vajon csoda történt-e, s folytatódik az idõjárás részérõl a hozzánk küldött kegyelem, vagyis nem az esõs, borús, szomorkás arcát mutatja, hanem továbbra is napsütés, kék égbolt vár ránk. Nos, maradjunk annyiban, hogy már az is kész csoda volt állítólag, hogy elsõ két napot egy esõcsepp nélkül megúsztuk. Bizony, látszott az ablakon át, hogy most már csak azon kell fohászkodnunk, hogy csak picit essen az esõ, ne ázzunk sehol bõrig. 



Így hát reggeli után felcsomagoltuk magunkat szendvicsekkel és elindultunk felfedezni a szigetet. Elõtte persze megállapítottuk, hogy bizony a wifi este óta sem lett jobb, ráadásul este még az sem tûnt fel, hogy a telefonjel is eléggé hullámzó. Nem csak nekem nem volt roamingom, de a helyi kártyákkal se mentünk semmire. Itt jött az, hogy: úristen, remélem nem akar majd senki otthonról kapcsolatba kerülni velünk. Mondjuk a nap folyamán is kb ahányszor a telefonra néztem, majdnem annyiszor nem volt semmilyen jel rajta. Szerencsénkre nem is kerestek.
No, de elindultunk. Már az elsõ útkeresztezõdésben érdekes buszmegálló fogadott. Mondjuk mi a kis Fordunkkal csak elgurultunk mellette.


Itt már a szélvédõn is látni az esõcsepp nyomait.


Utunk zsákutcába ért (mondjuk tudatosan hajtottunk ide, becsületes térképünk volt, soha nem hagyott cserben), ez a Portnalong nevû település.





Felvetõdött a kérdés, hogy elmenjünk-e a Talisker Distilary nevû wiskyfõzdébe, de én leszavaztam. Mint mindig. Így hát megfordultunk, s újabb látványosságot próbáltunk felfedezni.


Nos, Skóciában rengeteg a juh. Itt a szigeten a turistaszezon elmúltával teljesen övéké a terep, bátran osztoztak velünk az úttesten.


És még pózoltak is.


Itt még aránylag látványosságként kezeltük a "Kettle grid"-eket, melyek az aszfaltba helyezett marha/juh rácsok. Az autók simán átgurulnak, az állatok pedig nem tudnak átmenni, simán beleesnének a lábaikkal a rácsok közé. Így nem tudnak a saját területükrõl/gazdájuktól meglógni. Hisz amúgy az úton túl mindenhol kerítések vannak.A rácsok bal oldalán (sajnos a fotóról lemaradt) van egy másik kapu, melyet alkalomadtán ki lehet nyitni és ha szükség van, ott lehet átterelni az állatokat.


Ilyenkor október végén már nem érdemes a turistacsalogató dolgokat nyitva tartani.


És közeledünk az elsõ világítótoronyhoz. Csodálatos látvány fogadott, még úgy is, hogy nem volt napsütés.








A nap nem sütött, a szél annál inkább érzékeltette jelenlétét.


És akkor megláttuk: Neist Point Lighthouse







Rengeteg kõ van, pihent agyú turisták (nem mi :p ) egyet legóztak is velük. Simán ilyen kövekbõl vannak összerakva kerítések, semmi extra kõmûves ragasztóanyag nélkül állnak évszázadok óta.


Azért egy vakbélmûtött csajnak nem sétagalopp egy ilyen mászkálás, meg kell álljon pihenni.


S akkor csatlakozik mellé az apája egy bohóckodásra.












Itt is a juhok...nem zavartatták magukat.



Hmm....bízom benne nem jön utánam a személyiségi jogaira hivatkozva, hogy õ most miért is került fel a világhálóra.


Világítótorony után Dunvegan településen megláttunk egy pékséget. Nosza, gyorsan betértünk. Nem bántuk meg, de nem ám. Ilyen otthonos belsõ fogadott.


És tényleg, semmi gyorséttermi fíling, csupa nyugalom. Már a kiszolgálás is teljesen nyugis volt, és tényleg látszott, mindent szívbõl tesznek, és a vevõ a fõnök. Amivel persze nem éltek vissza.


Sajnos nem fotóztam le, de beláttam a kis pékmûhelybe, a masina épp dagasztotta a következõ pár kiló lisztet. Olyan finom volt az a kenyér, hogy még most is érzem az ízét a számban (oké, az ára is szépséges volt ;-) )



Furán néztem a skót receptekre, mikor novemberben szedret mondanak alapanyagnak. Oké...most már értem. Ha október 30-án még éretlen gyümölcs is van az ágakon....Persze az íze az amolyan semleges, semmi édesség, de hisz nem nagy csoda, amennyi napsütésben része van...


Kis séta után eljutottunk a Coral Beach-re. Neve alapján el nem bírtuk képzelni mit fogunk mi ott látni, de bizakodóan közelítettük meg. A távolban már látni, hogy a nagy feketeség megszakad a parton és kiaranylik valami ott távolabb.





És hát az én férjemre az ilyen teljesen jellemzõ: fején a sapka, nadrág szára feltûrve és õ belegyalogolt a vízbe. Brrrr....



Egy modernebb épület, melynek a fedését a múltból merítették.


A szigeten a legfõbb útvonalakon kívül egysávosak az utak, megszórva az ilyen "passing place"-ekkel. Ezek mentén kiszélesedik az út, így két autó el tudja kerülni egymást. Azért érdekes lehet nyáron, mikor nagy a forgalom. Huhh...ismét egy jó pont, hogy mi nem akkor voltunk.


Egy iskola, délután 15:30-kor ért véget a tanítás....mi elõtte pár perccel autóztunk elõtte. Már ég bent a villany, felgyulladt a kinti lámpa.


Egy másik, régebbi épület felújítása. Rozsszalmával fedve.


Út mentén a postaláda tetején/postaládában olykor találni friss házi tojást. Szép nagy példányok, 6 db került 1 fontba.


Lánykám telefonjából elõkerült pár fotó a szállásunkról. Ez a nappali.


A konyha


Az étkezõ része


A mosogatókagyló, hûtõszekrény(ek)


Itt még egyet aludtunk, majd másnap búcsút vettünk ettõl a szállástól, és felfedeztük a sziget észeki részét is. De az már a következõ történet.

Folytats a blogon ... elkeszitettem-megmutatom.blogspot.com...

sponsored links

Keres?s