AkĂĄrki akĂĄrmit mond: a tarja jĂł. FĂľleg, ha az embernek van egy kertje, ahol van egy tĂťzrakĂłja, és a szél sem fĂşj épp olyan nagyon, hogy ne lehessen begyĂşjtani és parĂĄzson megsĂźtni jĂł sok szeletet ebbĂľl a disznĂłrészbĂľl. Sertést, plĂĄne zsĂ­ros tarjĂĄt nem evĂľ olvasĂłim azért csak gĂśrgessenek lejjebb, hĂĄtha megtetszik és megkĂ­vĂĄnjĂĄk.

A tarjĂĄt, ha szeletelve sĂźtik ki, érdemes jĂł pĂĄr ĂłrĂĄra, egy éjszakĂĄra, egy egész napra elĂľre bepĂĄcolni. Szinte bĂĄrmivel lehet, mustĂĄrosan, fokhagymĂĄsan, borsosan, korianderesen, bĂĄrhogy. A kĂ­vĂĄnt végeredményhez mérten kell a fĂťszerezést intézni, legyen-e karakteres Ă­ze, vagy majd a kĂśret, talĂĄn egy extra kiegészĂ­tĂľ viszi majd a hĂĄtĂĄn a husit. Én most a kecske- és birkasajt miatt feltétlenĂźl egy kevésbé intenzĂ­v Ă­zĂť sĂźlt tarjĂĄt szerettem volna ...

Folytatás a blogon ... eatathugis.blog.hu/2012/11/05/serpeny...