Volt nekĂźnk ez a kis villĂĄnyi kiruccanĂĄsunk, aminek fĂľ programpontjĂĄnak a Sauska borĂĄszat meglĂĄtogatĂĄsa bizonyult. Hosszas egyeztetések, telefonok és e-mailek jĂśttek-mentek. A lĂĄtogatĂĄsunk szervezĂľi igazĂĄn kitettek magukért. AztĂĄn kiderĂźlt szĂĄmomra az is, hogy akikkel mentĂźnk, ismerik ĂĄm Sauska KrisztiĂĄnt, sĂľt Ăľ véletlenĂźl pont ott is volt. Meg a lĂĄnya is. Meg egy Master of Wine hĂślgy is, aki éppen nagy kĂłstolĂłt tart a jĂśvĂľben esedékes borokbĂłl. Meg a birtokigazgatĂł, aki lelkesen mesélt nekĂźnk és tĂźrelmesen vĂĄlaszolta meg a kérdéseinket.

Innen mĂĄr csak tĂĄtott szĂĄjjal figyeltem. ÜltĂźnk a naplementében, simogatĂłan meleg mĂĄjusi délutĂĄnban a teraszon. HiperdizĂĄjnos fehér kanapékon, Zsolnay-kerĂĄmiĂĄs kék puffok kĂśrĂźl, és csak hoztĂĄk és hoztĂĄk a borokat. JĂłk voltak, igencsak fantasztikusak. Úgy a negyedik kĂśrĂźl én mĂĄr teljesen elvesztettem a fonalat, egyĂĄltalĂĄn nem tudnĂĄm megmondani, hogy mit is ittunk...