Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Sarkvidéki és afrikai eredetû légtömegek
sponsored links
 |
| "Recept": babapiskóta + eper + mascarpone tejszínnel, cukorral és eperlikõrrel kikeverve + csokireszelék |
Két hete még pufajkában szedtük az epret a szedd magadon, miután rám szólt a szedd magados néni, hogy aranyos, nem lesz így egy kicsit hûvös magának? Anyám helyett. És valóban, az eperbokrok közötti hajlongás és guggolás sem pótolta a napfény melegét, az esõs idõ pedig nem pótolhatta a cukrot az eperben, de ezt én megtettem helyette. Eperszedés közben, megfázás ellen folyamatosan szedtem a C-vitamint: egyet a ládába, egyet a számba, egyet a ládába, egyet a számba. A ládában 21 kg eper lett a végén. De cukorhiány ide, sarkvidéki áramlatok oda, azt az eperillatot, ami az autóban keletkezett, amikor szállítottuk haza a termést, hát azt nem lehet leírni!
Azon a hétvégén, a lekváron kívül csak egyszerû epres édességeket készítettem, semmi hõkezelés, mert a legjobb ha önmagában esszük a gyümölcsöt, úgy ahogy van. Ezt a kijelentést a most induló meggyszezonra visszavonom, mert ilyenkor néha rummal és barnacukorral bolondítom meg a meggyet, és lehûtve eszegetem az afrikai levegõtõl izzó teraszon.
Izzás Pünkösdkor is volt rendesen a Hortobágyon és a Tisza környékén. A növényzet viszont még gyönyörûen dús volt, a lovak nyakig álltak a legelnivalóban, a bivalyok akár vízi balettezhettek is volna a mély vízben. A nyalka legényeket, aki a pásztorversenyen mérték össze szaktudásukat és erejüket, nem zavarta a meleg, illetve dehogynem, csak nem mutatták ki, mert a nyalkaság mellett a dacos keménység is jellemzõ rájuk. A pásztorok fõzõversenyén végigettük a szokásos menüt: birkapörkölt, szürkemarha pörkölt, slambuc -, majd este halászlé, hogy oldja valami a felgyülemlett zsírokat és visszapótoljuk a kerékpározás közben elveszített sókészletünket.
A gasztronómiai szaksajtóban mindig olvasható, hogy azon a környéken a tiszacsegei halászcsárda a legelismertebb halas intézmény, de ne legyen a nevem saját levem, ha saját érzékszerveim által nem ismerném fel a legfinomabb halászlét, amit szerintem a Patkós csárdában fõznek arrafelé, már sok éve. Letettem mellette a garast, meg a Szép-kártyát. És a halászlébõl kikapcsolódásképpen meglátogattam egy halas blogger kollégát, aki a helyi halakat tálalja a nagyérdemûnek.
