Rengetegszer mondtam mĂĄr, hogy a salĂĄta milyen csodĂĄs dolog! Mindenfélét Ăśsszekeverek, és melegben vagy hidegben, fĂľfogĂĄsnak vagy csak kĂ­sérĂľnek, finom és vĂĄltozatos tud lenni.

Most a még télen készĂ­tett hĂĄzilag fĂźstĂślt csirkemell volt az egyik fĂľszereplĂľ. Természetesen az ilyen - melegen fĂźstĂślt - hĂşs nem ĂĄll el ilyen sokĂĄig, tehĂĄt ez is a mélyhĂťtĂľben volt, Ă­gy nem esett baja. A fĂźstĂślĂľ készĂźlékrĂľl mĂĄr meséltem, ez a bizonyos téli fĂźstĂślgetés pedig azért volt érdekes, mert elĂľzĂľleg csak az erkélyen prĂłbĂĄltam, tehĂĄt a fĂźst szépen, békésen elszĂĄllt a levegĂľbe. EzĂşttal azonban nagyon hideg és szeles idĂľ volt, féltem, hogy pillanatok alatt lehĂťti a ketyerét, és sohasem készĂźl el. TehĂĄt bevittem a konyhĂĄba, a tĂťzhelyre az elszĂ­vĂł alĂĄ. UtĂĄna azonnal le kellett mosni az elszĂ­vĂł rĂĄcsĂĄt, annyira intenzĂ­v fĂźstszaga volt, de egyébként sikeres volt a mĂťvelet. PĂĄr szelet csirkemellet és két kisebb darab lazacot (fagyasztottbĂłl, de persze mĂĄr kiengedtetve) fĂźstĂśltem. A halat is salĂĄtĂĄba, illetve salĂĄta mellé tettem, nagyon jóízĂť lett.

Most az uborkĂĄs-joghurtos krumplisalĂĄta jutott eszembe, ebbĂľl indultam ki, picikét ĂĄtalakĂ­tva ...