Saját füvében

2014-03-15

sponsored links

 

Néhány m? föld, vagy 1-2 virágosláda, esetleg ültetõzsák, aztán 1-2 zacskó vetõmag, egy olló, egy szakácskés vagy más aprítóeszköz, és egy tucat mûanyag dobozka ? ennyi kell ahhoz, hogy egész télen és még most, tavasz elején is legyen a mélyhûtõben bõven zöldfûszerünk. Van két unalmas szakasz a folyamatban, amikor úgy tûnik, soha nem fognak kikelnek a magok, fõleg ha a kertész nem olvasott még utána annak, melyik növény magja csírázik kifejezetten a fényre (pl. bazsalikom!). Aztán ha beindul a fejlõdés, és a zöldek növekednek mint a dudva, nem gyõzi az ember csipegetni, súlyosabb esetben sarlózni õket. A tartósítás egyik módja a szárítás, csak le kell mosni erõs vízsugár alatt a növényeket, lerázni róluk a felesleges vizet, aztán felakasztva hagyni megszáradni, de nem tûzõ napon, inkább csak nyári, széljárta árnyékban. Azután jöhet az aprítás, majd papírtasakokban, vagy zárt üvegben sötét helyen kell tárolni õket. A fagyasztottnál is érdemes megvárni, míg a víz leszárad a növényrõl, hogy ne vízkristályokat tároljunk egész télen. (Ezért nem támogatom a jégkockás megoldást.)




Én már túlvagyok a konyhakert tavaszi nagytakarításán, azaz összegereblyéztem mindent, ami nem odavaló, családi összefogással felástuk és elgereblyéztük a földet, megkezdõdött a veteményezés. Az áttelelõ zöldfûszerek is kaptak egy kis pucolást és fazonigazítást, pl. levágtam az elszáradt vagy nagyon fás részeiket, magot szórtam melléjük, hogy legyen egy zsengébb generáció a sarkukban. Közben pedig rájöttem, hogy a zöldfûszer is csak ember! Mert mindegyiknek egyedi személyisége van, máshogy élnek és halnak, viselkednek.

Kis saját zöldfûszer-határozó
  • Undok növény: a koriander, mert hamar felmagzik, akármit is csinál vele a kertész. Aztán mehetünk az ínyencboltba, hogy vegyünk egy-egy csokorral. Tiszta szerencse hogy a magját gyakrabban használja a magyar konyha, mint a zöldjét, amit az elsõ találkozástól kezdve meg kell szokni és meg kell szeretni.
  • Túlélõ: a snidling, ami kora tavasszal feltör, mint a gejzír, és a virága is fogyasztható.

Mai állapot
  • Szélsõséges politikus növény, azaz földalatti mozgalmár: a menta. Észrevétlenül terjed, aztán egyszer csak felüti fejét. De én nem bánom: bors-, vagy fodor, bármi jöhet! A menta valahogy számomra mindig az egészség és a tisztaság jelképe, a fertõtlenített harmóniáé, akárcsak a citrom.


  • A rendíthetetlen: a zsálya. Õ is próbál egészségügyi jelmezbe bújni (ld. orvosi zsálya), pedig akár dísznövény szépségversenyen is indulhatna.


  • Kicsi, szerényke, de erõs és ahol ott van, ott nagyon ott van: a kakukkfû.
  • A megbízhatóság mintaképe, mert még az én hideg kertben is áttelel: a rozmaring.
  • Klasszikus mediterrán stílus: az oregáno.
  • Klasszikus magyaros mediterrán növény, népdalok, raguk és levesek fõszereplõje: a majoránna.
  • Akárhol megterem, mégis fizetek a magjáért és küzdök a termesztésével. A tömény izgalom, ami sokféle növény ízét egyesíti magában: a turbolya.  
  • Ami egész évben kell: a zöldpetrezselyem. Metélõ, moha fodrozatú, sima levelû ? többféle van a kertben. Ha tudjuk, hogy enyhe tél várható, nem is kell lefagyasztani, mert áttelel. De sajnos nem tudjuk.


  • A nyár és a gyerekkori falusi nyaralások illata: a kapor.
  • Divatnövény, legalábbis nekem: a bazsalikom. Muszáj több színben is nemesíteni, nehogy elveszítse piacvezetõ pozícióját. Neki fény kell már a csírázáshoz is, mert annyira el van magától ájulva.
  • A hûséges, amelyik télen a konyhában, nyáron a teraszon hozza a minõséget: a babér. Amint kezdõdik a jó idõ, edzem a kinti életre, tehát egyre több napsütéses órát tölt kint a teraszon.
  • A népies vonal: a csombor (borsikafû).
  • Amit pusztán elvbõl elutasítok, mert zavar a fene nagy népszerûsége és bosszant az, ahogy begyûjtik és árusítják a hozzá nem értõ emberek: a medvehagyma. Õ meg bosszúból nem kelt ki a kertemben, pedig szakember barátomtól kaptam a magot azzal, hogy a mi erdõs kertünkben pont jól fogja magát érezni. Hát nem. Hát jó. Ha így, hát így!
  • A zellerimitátor: a lestyán. Fantasztikus mártások titkos összetevõje.
  • Az amúgy is összetartozó francia-orosz kultúrkörben a zöld kapocs: a tárkony. És bár fejet hajtok az orosz kultúra elõtt, tárkonyban mégis inkább a franciát választom, termesztem.
  • Amit csak az illatáért és a lepkék kifejezett kérésére tartok, és ahogy öregszem egyre jobban szeretem: a levendula. Ételbe nem teszem, mert nem tudok elvonatkoztatni a szappantól. De a lakás tele van kisebb-nagyobb levendulás zsákocskákkal. 



Folytats a blogon ... sajatleveben.blogspot.com/2014/03/saj...

sponsored links

Keres?s