Sajmeggy, törökmeggy
sponsored links
A sajmeggy (Prunus mahaleb) származási helye Közép- és Dél-Európa. Többnyire alacsony termetû, gyakran már tövétõl elágazó, terebélyes koronájú kis fa, különleges körülmények között (állandóan nedves, tápdús talajon, ápolás mellett) azonban nagy fává is fejlõdhet - egy ilyen körülbelül 20 m magas példány látható a pesti Füvészkertben (a fotó nem ott készült).
Kérge hosszanti irányú repedésekkel tarkított, a fiatalabb ágak és gallyak kérge sima, sötétbarna, paraszemölcsös. Vesszõi vékonyak, szürkésbarnák, hegyes, tojásdad, középbarna rügyei a vesszõ átmérõjénél nem nagyobbak. Levelei kerekdedek vagy tojásdadok, csúcsuk tompán kihegyesedõ, válluk egyenes vagy kissé szíves, szélük csipkés. A levélnyél körülbelül fele olyan hosszú, mint a 3-6 cm-es levéllemez, melynek színi oldala fényes sötétzöld és csupasz, fonáka középzöld és a fõér mentén világosbarna bolyhos szõrös. Fûrészes szélû, lándzsás pálhái lehullók. Apró, édes illatú, fehér, öttagú virágai 1,5-2 cm átmérõjûek, 4-10-tagú rövid fürt vagy sátor virágzatban lombfakadással egy idõben nyílnak nagyjából április-május környékén. Valamikor június-július táján fényes, feketére érõ csonthéjas termései átlagosan 6 mm átmérõjûek, egyszerre keserûek és édesek (a madarak is nagyon szeretik). A csonthéjban azonban szív alakú, szalmasárga kis mag fejlõdik. Ez a kis mag olajos és édeskés-kesernyés ízû, nagyon finom fûszer. Zamata jellegzetes. Ha szétrágjuk a magot, akkor hosszan tartó, kellemes íz marad utána a szánkban. Az egész növény, de különösen a kéreg megtörve erõs kumarin illatot áraszt, ezért erõs, kemény fáját pipaszár készítésére használják. A sajmeggy tarackokat és tõsarjakat nem hoz, a legtöbb gyümölcstermesztésre alkalmas hazai talajtípuson jól fejlõdik, ezért cseresznye és meggy fajták alanyául széles körben használják. Emellett különleges íze miatt pálinkát is fõznek belõle.
Források: www.terra.hu, www.edenkert.hu